Felsőfokú tanulmányokat folytatott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1938-1943), ahol Szőnyi István volt a mestere. Képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan a budapesti egyetemen is képzettséget szerzett archeológiából, néprajzból és művészettörténetből. Kassák LajosAlkotás c. lapját szerkesztette, annak megszűnte után, a fordulat évében (1948) az MTI-ben helyezkedett el fordítói, újságírói beosztásban, 1949-1954-ig nem szerepelt műveivel kiállításokon. Újságírói pályáját nem hagyta abba a képzőművészeti életbe való visszatérése után sem, a Világgazdaság című folyóirat szerkesztői állásából vonult nyugalomba 1980-ban.
Kezdő képzőművészként fauve-os, figurális képeket alkotott, későbbi absztrakciói eredményeképp figurái már csak utalásszerűen emlékeztettek emberekre vagy állatokra, ezeket a figurákat a szerző bálványoknak nevezte. Kezdetben komor, később élénkebb, barátságosabb színekkel dolgozott. Megmerevedett bálványaiból egyre színesebb, elevenebb, aktívabb figurák lettek (Szemtelenkedő, farostlemez, salzb. relief 100×56 cm, 1988; Szertartás 1, olaj, vászon, 90×60 cm, 1995; Tállyai tündér, olaj, farost, 80×60 cm, 1996). Olyan egyéni technikákat dolgozott ki, amelyek segítségével legyőzhette a két dimenziót, s képeit három dimenzióban jeleníthette meg. Főbb technikái az olaj- és temperafesték mellett: domború "salakrelief"ek, fanyomatok, kollázsok, síkplasztikák, assemblage-ok, monokróm és színes fametszetek, gyakorlatilag a 20. századiabsztrakt képzőművészet kelléktára.
1977 • Színház téri Kiállítóterem [Papp Oszkárral], Pécs • Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged • Fényes Adolf Terem, Budapest • Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc
↑Listák P. Szabó Ernő-Wehner Tibor: Veress Pál (1920–1999) festő, grafikus. ww.artportal.hu, 2020. április 9. [2020. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 23.) nyomán