Apja nemesi hivatalnok volt, aki Verát ötévesen félárván hagyta, amikor tüdőbajban meghalt. Első zenei képzését Ufában, Ludwik Nowickinél kapta, kilencévesen zongoraművészként mutatkozott be a nyilvánosság előtt. BerlinbenAnton Rubinsteinnél, majd Carl Tausignál tanult, WeimarbanLiszt Ferenc tanítványa volt.
Londonban 1880-ban debütált a Covent Gardenben, ahol további hat koncertet adott. 1907. július 1-jén tizennégy darabot rögzített gépzongoratekercseken a freiburgi M. Welte & Söhne, a Welte-Mignon gépzongorákat gyártó cég számára.
Nyugat-európai karrierje után 1907-ben visszatért Oroszországba. Utolsó nyilvános szereplése 82 évesen, 1937-ben volt. Leningrád ostroma alatt éhen halt.
Silke Wenzel: „Vera Timanova” szócikk . In: MUGI.Zenei nevelés és genderkutatás: Lexikon és multimédiás előadások, szerk. Beatrix Borchard és Nina Noeske, Hamburgi Zene- és Színházi Egyetem, 2003, 25-től. 2018. április
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Wera Wiktorowna Timanowa című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.