Vayer Tamás

Vayer Tamás
Született1941. október 12.[1]
Budapest[1]
Elhunyt2001. május 31. (59 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
SzüleiVayer Lajos
Foglalkozása
  • színházi díszlettervező
  • filmdíszlettervező
IskoláiMagyar Ipar­művészeti Főiskola (–1965)
Kitüntetései

SablonWikidataSegítség

Vayer Tamás (Budapest, 1941. október 12. – Budapest, 2001. május 31.) kétszeres Balázs Béla-díjas magyar díszlettervező, érdemes és kiváló művész. Apja Vayer Lajos művészettörténész.

Életpályája

1960 és 1965 között tanult a budapesti Iparművészeti Főiskolán. 1965-től 1989-ig a Magyar Filmgyártó Vállalatnál működött mint díszlettervező, 1978-tól 1986-ig művészeti tanácsadó volt, egyúttal a Szcenikai Központ művészeti vezetői tisztét is betöltötte. Több fontosabb magyar játékfilm és tévéjáték díszleteinek tervezője.

Az 1960-as évek végétől dolgozott színházaknál, a hetvenes és a nyolcvanas években a Nemzeti, a Madách Színház, az Ódry Színpad, az Operaház, a Miskolci Nemzeti és a Pécsi Nemzeti Színház tervezőjeként működött. 1989-től 1992-ig a budapesti Nemzeti Színháznál dolgozott, valamint a Magyar Filmgyártó Vállalatnál volt művészeti tanácsadó.

Színészi területen a hazai ismertségét a Linda című tévéfilmsorozat hozta meg számára, ahol Eösze Gábor rendőr őrnagyot alakította 14 epizódon keresztül. A korábbi rendőrt alakító egyébként dramaturg Deme Gábor hirtelen halála miatt a sorozatban látványtervezőként dolgozó Vayer vette át a szerepet, hangját Tolnai Miklós kölcsönözte számára.

Édesapja: Vayer Lajos, Herder-díjas művészettörténész professzor, akadémikus és remek hegedű művész volt.

Méltatása

Energiája, lelkesedése, készenléte, perfekcionizmusa, kitartása, helytállása, egyéniségének karizmája, mókakedvelő természete, humora, kritikus helyzetekben is csúcsminőséget célzó és azt is eredményező, rendkí­vüli munkabí­rása: mindvégig töretlen maradt ebben a nehezen megszületett filmben (Csontváry)[2] is, forgattunk bár a Felvidéken, bolyongva Késmárk és Galánta közt vagy a Balkánon, a szovjet Közép-Ázsiai sivatagokban, Buharában, Taskentben, Khivában vagy Szicí­liában vagy a Lipari-szigetek kialudt vulkánkrátereinek mélyén vagy éppen honi tájban vagy filmgyári műtermekben. Tamás hajnalok hajnalán kelt, nemcsak megtervezte a dí­szleteket, hanem kétkezi munkásként - ha kellett ácsként, ha kellett festőként - együtt dolgozott a dí­szletépí­tőkkel.

Dobai Péter: In aeternam memoriam amice Vayer[3]

Kitüntetései

Főbb színházi tervezései

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 178. Öt alkalommal a darab jelmeztervezője is volt.[4]

Filmes munkái

  • 1985 Képvadászok (látványtervező)
  • 1985 Zsarumeló (díszlettervező és szereplő)
  • 1986 Linda (látványtervező és szereplő)[9]
  • 1989 Angyalbőrben (díszlettervező és szereplő)
  • 1988 Vadon (látványtervező)
  • 1990 Szoba kilátással (díszlet)
  • 1992 Roncsfilm (látványtervező)
  • 1993 Csetepaté Chioggiában (díszlettervező)
  • 1993 Kis Romulusz (díszlettervező és szereplő)
  • 1994 Halál a sekélyvízben (szereplő)
  • 1996 A propos Fábri (rendező)
  • 1996 Balekok és banditák (díszlettervező)
  • 1996 Franciska vasárnapjai (díszlettervező)
  • 1997 Gengszterfilm (díszlettervező)
  • 1998 Az öt zsaru (díszlettervező)
  • 1999 A Szindbád gyártásvezetője voltam (színész)
  • 2001 Hamvadó cigarettavég (díszlettervező, látványtervező)

Jegyzetek

  1. a b c d Freebase-adatdump
  2. A szerkesztő kiegészítése
  3. https://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=3423
  4. 2011. július 12.-i lekérdezés
  5. Az első színházi díszletterve. A bemutató helye és időpontja: kaposvári Csiky Gergely Színház - 1967. február 3.
  6. Az első budapesti színházi díszletterve. A bemutató helye és időpontja: Ódry Színpad - 1967. február 10.
  7. Az életében megvalósult utolsó díszletterve. A bemutató helye és időpontja: Pesti Magyar Színház - 2001. április 7.
  8. Korognai Károly öt alkalommal rendezte meg a darabot, Vayer Tamás díszletében. Négy alkalommal a művész halála után.
  9. Eősze Gábor rendőrőrnagy szerepét alakította, és a hangját Tolnai Miklós szinkronizálta.

Források

Külső hivatkozások