1907-től a Szent István Akadémia tagja. 1912-től a budai Szent Imre Gimnáziumban tanított. 1919-től az MTA levelező tagja. 1925-ben a pécsi Erzsébet Egyetem bölcsészkarán a magyar irodalomtörténet egyetemi tanára lett. Jelentős részt vállal a pécsi Maurinum (később: Szent Mór Kollégium) megalapításában, majd a kollégium igazgatója lett. 1931-1932-ben a pécsi bölcsészkar dékáni tisztségét töltötte be. 1940-ben, a bölcsészkar Kolozsvárra költöztetésekor a jogi karra osztották be teljes jogú professzorként. 1941-1942 között a pécsi egyetem rektora volt.
1943-ban nyugállományba vonult, de a Maurinum igazgatójaként tovább tevékenykedett. Igazgatói munkaköréből 1947-ben mentették fel. 1949-ben hamis vádak alapján kizárták az MTA-ból, 1989-ben azonban visszaállították tagságát.
Az 1903-ban megjelentetett iskolai helyesírás-szabályzata volt az első lépés az egységes magyar helyesírás kötelezővé tétele felé az oktatásban és az egész magyar írásbeliségben egyaránt.