Vargha András (1949) Vargha Péter (1951) Varga Domokos György (1952) Vargha Gergely (1953) Vargha Anna (1955) Vargha Magdolna (1956) Vargha Júlia (1969)
A József Nádor Műegyetem Erdőmérnöki Karán szerzett diplomát 1944-ben.
1945–1946-ban Debrecenben kataszteri mérnök, 1946-tól a debreceni Néplap munkatársa volt. 1947-től a Cserkészfiúk, a Március Tizenötödike szerkesztőjeként, 1948–1949 között a Szabad Népnél, később, 1954–1956 között az Irodalmi Újságnál dolgozott. 1949–1952 között a Magyar Rádió munkatársa, utána 2 évig szabadfoglalkozású író.
1950-ben kizárták a pártból, mivel felesége féltestvére volt a Rajk-per egyik vádlottjának. Az 1953. júniusi politikai fordulat után Nagy Imre reformtörekvéseinek támogatója. A forradalom alatt rádióműsorokat készített. 1956. november 12-én "Forradalmi Ifjúság" aláírással szovjetellenes röplapot készített. 1956. november 14-én a Nagy-budapesti Központi Munkástanács ülésén felolvasta Bibó István kibontakozási tervezetét, melyet Tóbiás Áronnal a Magyar Írók Szövetsége titkárainak jóváhagyásával vittek magukkal az ülésre.
1957. január 20-án letartóztatták. 1957. október 9-én a Legfelsőbb Bíróság 2 év börtönbüntetésre ítélte. 1958-ban szabadult. 1958-1968 között erdőmérnökként dolgozott, majd az Élet és Irodalom munkatársa lett. 1970-től szabadfoglalkozású író. 1992-től a Lyukasóra szerkesztője lett.