Csak egyéves volt, amikor apja, V. Henrik meghalt. Kiskorúsága idején, Jeanne d’Arc fellépése következtében, veszítették el az angolok franciaországi hódításaikat, amelyekből csak Calais maradt meg. Henriket gyámjai, Bedford hercege, Gloucester hercege és a winchesteri püspök erélytelen bábnak nevelték.
VI. Henriket gyengeelméjűként jegyezte fel a történelemírás. A történészek szerint valószínűleg örökölte anyai nagyapja, VI. Károly francia király elmebetegségét. Henrik betegsége teljes bénultságban nyilvánult meg. 1453-ban az amúgy is törékeny lelki egyensúlyú uralkodó idegösszeomlást kapott a clarendoni királyi vadászlakban, és 18 hónapon át nem tudott megszólalni és nem volt képes végtagjait mozgatni. Elképzelhető, hogy katatón skizofréniája volt.[2]
A halála utáni kultusz
VI. Henrik uralkodása hiába volt katasztrofális, a halála után a nép szentként kezdte tisztelni őt. A királyi udvarban káplánként szolgáló karthauziszerzetes, Blacman Henrik, a király állhatatosságát, egyszerűségét és szexuálispuritanizmusát tartotta fontosnak, és soha nem említette, hogy VI. Henrik elmebeteg lett volna. Elterjedt a nép között, hogy a király pestisben elhunyt embereket hozott vissza az életbe, és gyermekeket támasztott fel.[3]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Henry VI Anglia című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.