Ez a szócikk az erdélyi folkloristáról szól. Hasonló címmel lásd még: Vöő Gabriella (egyértelműsítő lap).

Vöő Gabriella
Született	Zattler Gabriella 1937. augusztus 26. Kolozsvár
Elhunyt	2006. március 14. (68 évesen) Pécs
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Vöő István (–2006)
Foglalkozása	néprajzkutató
Iskolái	Bolyai Tudományegyetem (1954–1959) Babeș–Bolyai Tudományegyetem (–1980)
Sírhelye	Házsongárdi temető
Tudományos pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szakterület	amerikanisztika
Kutatási terület	kultúratudományok
Tudományos fokozat	doktorátus
Tudományos publikációk száma	53 (2018. február 6.)[1]
MTMT MTA
A Wikimédia Commons tartalmaz Vöő Gabriella témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vöő Gabriella (született Zattler,^[2] asszonynevén Vöőné, Kolozsvár, 1937. augusztus 26. – Pécs, 2006. március 14.)^[3] erdélyi magyar néprajzkutató, néprajzi szakíró, Vöő István (1934) felesége.

Középiskoláit Kolozsváron végezte (1954), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát (1959). A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen 1980-ban szerzett doktori címet, Szigeti József irodalomtörténész irányítása alatt. Disszertációjának közölt változata a Tréfás népi elbeszélések című kötet.

1960-tól a Román Akadémia kolozsvári Folklór Intézetének (később: Archívumának) tudományos munkatársa, később főkutatója. Tanulmányait az Erdélyi Múzeum, az Ethnographia, a Művelődés, Néprajzi Látóhatár, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, TETT közölte; tanulmány- és konferenciakötetek közül A II. Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai (Békéscsaba–Budapest, 1981), a Nemzetiség – identitás (Debrecen–Békéscsaba, 1991), A Duna menti népek hagyományos műveltsége (Budapest, 1991), a Népi vallásosság a Kárpát-medencében (Budapest, 1997), Az együttélés évezrede a Kárpát-medencében (Békéscsaba–Debrecen, 1998).

Gondozásában és kísérő tanulmányával jelent meg Duka János Kilenc kéve hány kalangya? c. székely népi anekdotagyűjtése (Bukarest, 1985; ua. újrakiadásban Üti Páké Barátost címmel, Csíkszereda–Budapest, 1995) és Imreh Lajos Sáska sógor (Bukarest, 1985) című, tréfás történeteket tartalmazó kötete.

• Többet ésszel, mint erővel. Mesék, tréfák, anekdoták (Bukarest, 1969)
• A mesemondó Jakab István (Nagy Olgával, Bukarest, 1974)
• Tréfás népi elbeszélések (Bukarest, 1981)
• A magyar népmesék tréfakatalógusa (Budapest, 1986)
• Igaz ember igazat szól. Közmondá­sok a romániai magyar folklórból (Bukarest, 1989)
• Szaván fogjuk. Erdélyi magyar szólások (Székelyudvarhely, 1999)
• A medve, a farkas és a róka komasága. Állatmesék; Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2001
• Székely ésszel. Humoreszkek; Tinivár, Kolozsvár, 2005
• Erdélyi magyar szólások; Akadémiai, Bp., 2007

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/2. (T–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0997-2  
• Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. ISBN 963-05-2443-0  
• transindex.ro adatbank

• Keszeg Vilmos: Recenzió: Igaz ember igazat szól. Helikon, 5. sz. (1990)