PROFILPELAJAR.COM

	Vásárhelyi János
	Az Erdélyi református egyházkerület püspöke
Született	1888. június 12.; Maroscsúcs
Elhunyt	1960. december 11. (72 évesen); Kolozsvár
Sírhely	Házsongárdi temető
Nemzetiség	magyar
	Püspökségi ideje; 1936 – 1960
Előző püspök	Következő püspök
Makkai Sándor	Nagy Gyula

Ez a szócikk a református püspökről szól. Hasonló címmel lásd még: Vásárhelyi János (egyértelműsítő lap).

Vásárhelyi János (Maroscsúcs, 1888. június 12. – Kolozsvár, 1960. december 11.), református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1936-tól haláláig, egyházi író.

Életútja

A marosvásárhelyi Református Kollégiumban érettségizett, a kolozsvári Református Teológián 1912-ben szerzett lelkészi oklevelet. Közvetlen utána Besztercére hívták meg lelkipásztornak, onnan ment nyugat-európai tanulmányútra (Berlin, Jéna, Weimar, Strasbourg, Bázel, Genf). 1918-tól Dés, 1921-től Kolozsvár-Alsóváros egyházközségének lelkésze, egyben az egyházmegye esperese is, később egyházkerületi főjegyző, 1936-tól az Erdélyi református egyházkerület püspöke. Püspökségének 1945 utáni szakaszában a kommunista hatalommal való viszonyában a „modus vivendi”-t kereste, jó kapcsolatokat tartva fenn az államhatalom legfőbb képviselőivel, elsősorban Petru Groza miniszterelnökkel, majd államelnökkel. Ebből következően „tekintélye – amint azt Tőkés István megállapítja – bizonyos féket jelentett” az egyházat minden eszközzel betörni kívánó kommunista hatalmi túlkapásokkal szemben (A romániai református egyház élete. 147).

Egyházi és közéleti írásait az Egyházi Figyelő, Harangszó, Lelkipásztor, Az Út, Magyar Dal, Magyar Nép, Egyházi és Iskolai Lap, Pásztortűz, Székely Napló közölte. Állandó cikkírója volt a két legnagyobb erdélyi lapnak: az Ellenzéknek és a Keleti Újságnak, 1915–18 között szerkesztője a Besztercei Magyar Hírlapnak, 1929–37 között felelős szerkesztője a Református Szemlének, valamint a Kolozsvári Református Egyházközség Reformátusok Lapja c. hivatalos havi közlönyének. Számos prédikációja nyomtatásban is megjelent.

Politikai területen elnöke volt az OMP kolozsvári szervezetének, 1940-ig szenátor a román parlamentben, majd 1945 után a román Nagy Nemzetgyűlésben, haláláig. Noha jól beszélt angolul, franciául, németül és románul is, parlamenti felszólalásain anyanyelvét használta. A Kemény Zsigmond Társaságnak tagja, a Károli Gáspár Irodalmi Társaságnak elnöke, az EME választmányának tagja volt.

Kötetei

Képek Jéna és Bázel egyházi életéből (Beszterce, 1914)
Alkoholkérdés és család (Beszterce, 1914)
Magyar hazaszeretet (Beszterce, 1915)
Tompa Mihály (Beszterce, 1916)
A társadalmi jótékonyság munkaprogramja (Beszterce, 1917)
Beszédek és imák (Dés, 1918)
Az ifjúsági egyesületek munkaterve (Zilah, 1922)
Lelki vigasz (Kolozsvár, é. n.)
Hittem, azért szólottam (Kolozsvár, 1923)
Bizonyosságtétel (Torda, 1925)
Megvigasztalva vigasztalni (temetési beszédek, Kolozsvár, 1926)
Tudom, kinek hittem (egyházi beszédek, Kolozsvár, 1927)
Kálvin (Kolozsvár, 1928)
A mi istentiszteletünk (Kolozsvár, 1929)
Jobban tiéd, Uram (egyházi beszédek, Kolozsvár, 1930)
Az Úr színe előtt (a református lelkipásztor imakönyve, Kolozsvár, 1930)
Református élet (Kolozsvár, 1931)
A mi hitünk (egyházi beszédek, Kolozsvár, 1931)
Az élet útja (Kolozsvár, 1936)
Erdélyi Emlékkönyv. Akik előttünk jártak (Kolozsvár, 1942)
Az egyház és a mai idők kérdései (Kolozsvár, 1945)
A mi egyházunk (Kolozsvár, 1945)
Mit ad az én egyházam? (Kolozsvár, 1945)
Az idő határán (tanulmányok többekkel, Kolozsvár, 1946)
A Jelenések könyve és a református egyház (Kolozsvár, 1946)
Bibliaolvasó kalauz 1946-ra (Kolozsvár, 1946)
Erdélyi református püspökök az utolsó évszázadban (Kolozsvár, 1946)
És éltek. Két beszéd a nagyenyedi és a gyulafehérvári templomban (Kolozsvár, 1946)
Kegyelemből, hit által (egyházi beszédek, László Dezsővel, Kolozsvár, 1947; 2. kiad. Nagyenyed, 1948)
A lelki édesanya, az Anyaszentegyház imádságra tanít (Kolozsvár, 1948)
Egyengessétek az Ő ösvényeit (prédikációvázlatok, h. n.)
Református ágendáskönyv (Kolozsvár, 1950)
A lélek gyümölcse (egyházi beszédek, Kolozsvár, 1953)
A feltámadás (húsvéti prédikáció, Kolozsvár, 1957)

Források

Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.

További információk

Járosi Andor: Bizonyságtétel. Pásztortűz, 1926/7
Járosi Andor: Vásárhelyi János: Vasárnapról vasárnapra. Pásztortűz 1937/7.
Rajka László: Az életből az életnek. Pásztortűz, 1929/11.
Deák Ferenc: Hittem, azért szólottam. Pásztortűz, 1934/5.
Tavaszy Sándor: Vásárhelyi János. Református Szemle, 1936. 290–291
Tavaszy Sándor: Vasárnapról vasárnapra. Református Szemle, 1937. 189–190
Tavaszy Sándor: Vásárhelyi János imádságoskönyve. Református Szemle, 1938. 253–254
Ravaszy Sándor: Vásárhelyi János: Számadás. Református Szemle, 1940. 79
Tavaszy Sándor: Vásárhelyi János: Erdélyi emlékkönyv. Református Szemle, 1944. 58–59
Tavaszy Sándor: Vásárhelyi János: Az egyház és a mai idők kérdései. Református Szemle, 1945. 68–69
Tavaszy Sándor: Vásárhelyi János püspöki szolgálatának tízéves évfordulójára. Református Szemle, 1946. 161–167.
Vásárhelyi János írói munkásságának bibliográfiája. Református Szemle, 1956. 223–244.
Vásárhelyi János húszéves szolgálata. Református Szemle, 1957. 41–44.
Gyászjelentés Vásárhelyi János püspök haláláról. Református Szemle, 1960. 322–323, 343–346.
Dávid Gyula: Isten hű sáfára. Református Szemle, 1960. 324–327.
Tőkés István: Vásárhelyi János emlékezete. Confessio, 1980/4
A romániai református egyház élete. 1944–1989. Budapest, 1989.
Ladányi Sándor: Egy kolozsvári püspök emlékezete – Vásárhelyi János centenáriuma. Reformátusok Lapja, 1988/32.