| Ultramarinkék |
| |
 |
| Szintetikus ultramarin pigmentek |
| Színkoordináták |
| Hexa-hármas | #120A8F |
| RGB (r, g, b) | (18, 10, 143) |
| CMYK (c, m, y, k) | () |
| HSV (h, s, v) | () |
Az ultramarin egy természetes, mélykék színű pigment anyag, amelyet eredetileg a lazurit nevű kőzet finomszemcsés őrleményéből állították elő.[1]
Bemutatása
A név a latin ultramarinus szóból jön, aminek jelentése „a tengeren túl”, mert a pigmentet Európába itáliai kereskedők hozták be Afganisztánból a 14. és a 15. században.[2]
Az ultramarinkék volt a reneszánsz festők által használt legjobb, és legdrágább kék. Gyakran Szűz Mária ruhájának az ábrázolására használták. Ezt korábban vörös színnel tették, de úgy gondolták, hogy a Megváltó édesanyját ábrázolásakor megilleti a legdrágább festék használata. Itt a szentséget és az alázatosságot szimbolizálta. 1826-ig, a szintetikus ultramarin feltalálásáig nagyon drága pigmentnek számított.[1]
Előállítása
A szintetikus ultramarin előállításánál használt nyersanyagok a következőek:
Az előállítása tipikusan lépésekben történik:
- A folyamat első része 700–750 °C fokon, egy zárt kemencében történik. Itt a szén, kén és a szerves anyagok redukálódnak. Egy sárgás-zöld anyag jön létre, amit gyakran pigmentként használnak.
- A második lépésben 350–450 °C-on levegőt vagy kén-dioxidot használnak a köztitermékek S2 és Sn kromofor molekulákká oxidálására. Így kék (vagy lila vagy rózsaszín vagy piros) pigmentek jönnek létre.[3]
- Ezt a keveréket egy kiégető kemencében felmelegítik, néha tégla méretű mennyiségekben.
- Az eredményül kapott szilárd anyagokat megőrlik és megmossák, mert mint minden oldhatatlan pigment gyártási folyamatban, a kémiai reakciók itt is nagy mennyiségű kén-dioxidot hoznak létre. A füstgáz kéntelenítése ezért elengedhetetlen a gyártásnál, ahol a SO2 szennyeződés szabályozott.
Történelme
A legelső feljegyzés, amely az ultramarint színként említi (angol nyelven) 1598-ban készült.[4]
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ultramarine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
Források
