Az U1-es metróvonal (eredeti nevén U-Bahnlinie 1) a bécsi metróhálózat leghosszabb vonala. A 19,2 kilométeres útvonalán 24 állomás található. Összeköti a leopoldaui S-Bahn-állomást és Oberlaat, észak–dél irányban. Útvonala során az alábbi kerületeket érinti: Favoriten, Wieden, Innere Stadt (Belváros), Leopoldstadt, Donaustadt és Floridsdorf.
A vonal színe: vörös.
Története
Építésének előzményei
A bécsi tömegközlekedés megindulása óta hiányzott a 19. század óta rohamosan növekvő lakosságú városnak egy nagy kapacitású közlekedési eszköz, ami átszelte volna a történelmi belvárost. Csak igen kevés villamosvonalnak volt a Ringen belül végállomása, a város közepe, azaz a Stephansdom környezete, a villamoshálózatban egy tekintélyes befedetlen lyuk volt. A Stadtbahn 1898 és 1901 közötti építésénél úgy gondolták, hogy az 1910-es évekre egy metróprojektnél majd létrejön egy észak–dél irányú vasút, de végül nem valósult meg,[1] mivel a városnak egymaga erre nem volt elég pénze. A későbbiekben pedig a nagy gazdasági világválság, valamint a második világháború évtizedekre ellehetetlenítette egy ilyen vonal megépítését.
Az 1938-as Anschluss után felmerültek gigatervek a közlekedés fejlesztésére, így egy központi pályaudvar építése is, valamint szóba jött a város metróval történő átszelése észak–dél irányban, ám a történelem folyamán ez folyamatosan megakadályozódott. A hiányzó észak–déli közlekedési útra az 1960-as években új tervek merültek fel, és ebben a mai 1-es metró helyére is csak földalatti villamost terveztek, ahogy a 2-es metró esetén is történt, ám 1965-re végül konkretizálódva egy rendes metró tervei jelentek meg.
Az építkezés 1969 és 1982 között
Épül a metró Karlsplatznál 1970-benA régi Reichsbrücke összeomlása után az új híd építésénél már tervezték a metró továbbhosszabbítását
A vonal építését 1969. november 3-án kezdték meg a Karlsplatz állomásnál, ekkor még csak Reumannplatzig tartott az építkezés,[2] majd a következő években további helyek váltak nagy építési területté. Az első jelentősebb alagútszakasz Karlsplatz és Stephansplatz között 1972-re készült el, és 1973-ban leengedtek a még félkész szakaszba egy metrókocsit. A teljes vonal átadása előtt már ebben az évben megnyitották az egy megállóköznyi Taubstummengasse–Karlsplatz szakaszt a publikum előtt bemutató céljából.
Az elkészült vonal 1978. február 25-én nyílt meg Reumannplatz és Karlsplatz állomások közötti szakaszon Ausztria első földalatti metrójaként. Ugyan ez a metróvonal volt az első új építésű vonala a városnak, ami így az 1-es számot kapta, nem ez nyílt meg először a menetrend szerinti utasforgalom előtt. Ebben ez időszakban már készülődött egy Stadtbahn nevű gyorsvasút metróvá alakítása, és ennek az első két állomásos, egyébként felszíni vonala már az U1 átadása előtt metróként működött, U4 jelzéssel és ugyanolyan „U” típusú járművekkel. Ez a két metrószakasz a kezdetekben, pár hónapon át, 1978 augusztusáig teljes szigetüzemben működött egymástól, mivel a város két részén voltak, és csak ekkorra értek össze.
Hét hónappal a megnyitás után, 1978. november 18-án átadták a Karlsplatz és Stephansplatz megállók közötti pályát, majd 1979. november 24-én a Nestroyplatzig tartó szakaszt is. 1981. február 28-án a Praterstern állomásig hosszabbodott a vonal. Mindhárom hosszabbításnál a metrót a földfelszín alatt vezették.
A tervek szerint idáig, Pratersternig tartott volna a vonal, egy esemény azonban hamar változtatott a terveken. A forgalmas Reichsbrücke váratlanul összeomlott 1976 augusztus 1-én, pont egy nappal azelőtt, hogy a Pratersternig tartó vonal építése megkezdődött volna. [3] Az újonnan felépülő hídba már beletervezték a metrópályát is, így a Duna másik részén lévő városrész a vártnál hamarabb kapott metrókapcsolatot. 1982-ben nyílt meg ez a szakasz és 2006 őszéig a vonal északi végállomásává Kagran városközpont vált.
További északi hosszabbítás Leopoldauhoz
A 2006-ban átadott Reumannplatz ↔ Leopoldau szakasz egyik állomása
Miután az U1 elérte Kagrant, a bécsi metróhálózat továbbépítése az U3 vonalra koncentrálódott, majd ennek tervszerű meghosszabbítása után ismét az U1 vonal hosszabbítása került napirendre. Itt Kagran után újra északi irányba toldották meg a pályát a lakótelepen át Leopoldau vasútállomásig Bécs 21. és 22. kerületében. Az új pályát 2006. szeptember 2-án adták át.
Déli irányú hosszabbítás Oberlaahoz
Óriásplakát hirdeti a hosszabbítást
A vonal megnyitása óta mindig észak felé hosszabbodott, most elsőként viszont a régi Reumannplatz végállomástól dél felé mutattak a tervek. 2010-ben kezdődtek a meghosszabbítás előkészületi munkálatai, és az eredeti tervek szerint 2015-re már el is kellett volna készülnie a Rothneusiedlig tervezett hosszabbításnak, 4,6 km hosszan.
2012. március 12-én jelentették be, hogy nem Rothneusiedl, hanem Oberlaa lesz a végállomás, ahol 1974 óta a 67-es villamos végállomásozott. Az új vonalszakasz 2017. szeptember 2-án nyílt meg, összköltsége 600 millió euró. A hosszabbításnál öt új állomással bővült a vonal, amivel az 1-es lett Bécs leghosszabb metróvonala.[4] Az Alaudagasse megállót úgy építették, hogy onnan egy esetleges kiágazás az eredetileg elképzelt Rothneusiedlig könnyen továbbépíthető legyen.
Az új szakasz Alaudagasse megállóig földalatti, utána Oberlaa végállomásig felszíni vezetésű. A megnyitása után a párhuzamos 67-es villamost (ma 11-es) visszavágták.
Összefoglaló táblázat
Év
Végállomások
1978–1978
Reumannplatz ↔ Karlsplatz
1978–1979
Reumannplatz ↔ Stephansplatz
1979–1981
Reumannplatz ↔ Nestroyplatz
1981–1982
Reumannplatz ↔ Praterstern
1982–2006
Reumannplatz ↔ Kagran
2006–2017
Reumannplatz ↔ Leopoldau
2017–
Oberlaa ↔ Leopoldau
A metróvonal hossza
Év
Hossz
1978.02.25.
3 km
1978.11.18.
3,9 km
1979.11.24.
5,1 km
1981.02.28.
5,9 km
1982.09.03.
9,8 km
2006.09.02.
14,5 km
2017.09.02.
19,2 km
Járművek
Az 1-es metrón a kezdetektől fogva U típusú kocsik közlekednek, valamint a későbbiekben ennek továbbfejlesztett változatával, az U1-es és U11-es járművekkel is lehet találkozni. Az első modernebb, V típusú jármű prototípusa 2006. július 2-án jelent meg, a szériadarab V kocsik 2009. augusztus 25-e óta közlekednek a vonalon a régebbi típusokkal együtt, majd elterjedésükkel az U sorozat elkezdett visszaszorulni. Először a sima U típusú járművek kerültek ki a forgalomból, az utolsó jármű 2016-ban közlekedett a vonalon. A sorozat többi altípusa egyelőre még közlekedik.
A járműkiadásról a 4-es metró vonalán lévő Wasserleitungswiese kocsiszín és az 1-es metró végállomásán lévő Leopoldau tárolóállomás gondoskodik. Minden szerelvény hat kocsiból áll.
Wasserleitungswiese kocsiszín
U típus
U1 típus
V típus
Állomáslista és átszállási kapcsolatok
Egyes időszakokban minden második szerelvény csak Alaudagasse megállótól/ig közlekedik.
Utastájékoztató hang még Franz Kaidával Leopoldau végállomásnál
Ez a szócikk részben vagy egészben az U-Bahnlinie 1 (Wien) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
Fahrpläne, Netzpläne (német nyelven). Wiener Linien. (Hozzáférés: 2023. május 27.)
,_tramway.jpg)
.jpg)
