Törökország budapesti nagykövetsége (törökül: Türkiye cumhuriyeti Budapeşte büyükelçiliği) a két ország kapcsolatainak kiemelt intézménye. A követség 2019-ben az Andrássy út 123. szám alatt volt.
Törökország mindkét világháború után igyekezett a leghamarabb felvenni a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, ezért a budapesti követség a többi államhoz képest mindkét alkalommal az elsők között nyílt meg (1924, 1947). Ugyanakkor ez a képviselet igen gyakran költözött a fővároson belül, emiatt nem eresztett gyökeret a budapestiek körében olyan intézményesített, szimbolikus hely a török nagykövetség vonatkozásában, mint amilyen például az amerikai követségSzabadság téri épülete.
Előzmények
Magyarország az első világháborút követően az Osztrák–Magyar Monarchiától való különválással küszködött, valamint a Versailles-i békeszerződés következményeit próbálta elkerülni. Törökországot az Oszmán Birodalomból köztársasággá való átalakulás, és az 1923-ig tartó török függetlenségi háború kötötte le. A monarchia idején török (oszmán) követség csak Bécsben volt, Budapesten főkonzulátus működött. 1920-ra egy bonyolult szituáció alakult ki diplomáciai téren: Ahmed Hikmet Müftüoğlu volt a kinevezett főkonzul, aki azonban Isztambulban rekedt, a polgárháború miatt nem tudott Budapestre utazni. Egy bizonyos Dzselal bég (feltehetően: Celal bég), aki New York-i főkonzul volt, Európából nem tudott Amerikába utazni a világháború miatt, így ő reprezentált, mivel Budapesten várta, hogy továbbutazhasson. Ugyanakkor a vezető nélkül maradt konzulátus rangidős diplomatája Enis Behiç Koryürek(wd) volt. Követség megnyitása már ekkor szóba került, ezt azonban a békeszerződések megkötése utánra tervezték.[1]
Története
1923-ban az akkori konzult visszarendelték Törökországba, és ekkor született döntés arról is, hogy Bécs, Prága és Budapest közül az utóbbiban nyitnak először követséget.[2] Az első török követ Hüsrev Gerede(wd) - a korszak magyar sajtójában: Hüszrev bég - volt, aki 1924. május 9-én adta át megbízólevelét Horthy Miklós kormányzónak,[3] maga a követség pedig a mai Dunakorzón álló egykori Hungária Szállóban nyílt meg.[2] 1929-ben a követséget a Vérmező út 6. szám alatt találjuk,[4] 1930-ban pedig átköltöztek az Andrássy út 101. szám alatti villába.[5] 1941-ben azonban az Országos Magyar Sajtókamara megvásárolta a Bajza utca sarkán álló villaépületet (ami később a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházaként lett ismert),[6] ezért a követség 1941-ben az Andrássy út 101. szám alól a II. kerületi Zivatar utca 1-3. szám alá költözött.[7] Itt talált menedéket nyolc hónapra Kállay Miklós Magyarország miniszterelnöke 1944-ben, és itt hunyt el a felesége 1945-ben (lásd a Kállay Miklós a török követségen című szakaszt). A korábbi követségi épület Zivatar utcai telkén ma az Európai Ifjúsági Központ található, melynek aulájában 2002 óta emléktábla jelzi, hogy itt talált menedéket 1944-ben Kállay Miklós.[8]
Az Úri utca 45 (jobbra, a zászló nélküli zöld épület) a követség épülete volt több mint harminc évig
A világháborúban lakhatatlanná vált épületből 1945-ben a belvárosi Fejér György utca 10 szám alá költözött a hivatal.[9] Sürgető volt a diplomáciai kapcsolatok rendezésének a kérdése is: erről 1946. június 19-én döntött a Nagy Ferenc-kormány.[10] 1946. november 20-án adta át megbízólevelét Karabuda török ügyvivő Tildy Zoltánnak, aki a követ 1947-es megérkezéséig ellátta a képviselet vezetését.[11] Az első követ, Agah Akcel 1947. január 23-án adta át megbízólevelét.[12] Ezzel Törökország az elsők között volt, amely diplomáciai képviseletet nyitott a második világháború utáni Magyarországon. 1950 előtt egy időben a követ Budakeszi úti lakásának címe volt megadva, mint a követség elérhetősége, 1950-ben pedig a Benczúr utca 15. alatt volt az intézmény. 1964-ben a Mártírok útja 43-45 a külképviselet címe.[13] 1967. augusztus 8-án a két ország kölcsönösen nagykövetségi rangra emelte képviseleteit.[10] 1974-ben már az I. Úri utca 45-ben, az úgynevezett Zwack-villában található a nagykövetség - különös fintora a történelemnek, hogy a török hódoltság után ismét lett egy teleknyi török föld a Budai Várnegyedben. 1976-ban kereskedelmi kirendeltség létesült a követség mellett, melynek első vezetője Dinger Saracel volt.[14]
1991-ben merényletet kíséreltek meg a török nagykövet ellen: a mindmáig felderítetlen hátterű támadást sértetlenül átvészelte a diplomata, és kísérete (lásd a Merénylet a török nagykövet ellen című szakaszt). A nagykövetség már az 1990-es években működtetett irodákat az Andrássy út 123. szám alatt, de ez első ízben 2008-ban bukkan fel, mint az intézmény címe.[15]
2013-ban nyílt[16] a török kulturális központ, a Yunus Emre Intézet szintén az Andrássy úton, de a 62. szám alatt. Ez az intézmény azonban a nagykövetségtől függetlenül végzi munkáját.[17]
Kállay Miklós a török követségen
Kállay Miklós miniszterelnök Magyarország megszállása után egy nappal, 1944. március 20-án[18] a török követség II. Zivatar utcai épületébe menekült. Az akkori török nagykövet Şevket Fuat Keçeci befogadta a magyar politikust és feleségét, a Török Köztársaság menedékjogot adott nekik.[19] Kállay visszaemlékezése szerint többször próbálták kicsalni az épület elé, ahol azonnal letartóztatták volna az éjjel-nappal ott tartózkodó németek. A Gestapo végül már egy kommandót is felállított, arra készülve, hogy egy légiriadó, vagy fiktív légiriadó - esetén behatoljanak az épületbe, és elrabolják a volt miniszterelnököt.[20] Az októberi nyilas hatalomátvételt követően, 1944. november 15-én Kállay feladta magát a nyilasoknak, akik őrizetbe vették, majd a mauthauseni és dachaui koncentrációs táborba szállították (emigrációban hunyt el 1967-ben). Kállay saját bevallása szerint nem kívánt visszaélni a törökök vendégszeretetével, ezért döntött úgy, hogy kilép a követség épületéből és feladja magát. Kállay Helén - a miniszterelnök felesége - azonban a követségen maradt. 1945 januárjában egy szovjet repülőgép zuhant az épületre, ekkor semmisült meg a Kállay család ládákban és bőröndökben ott őrzött vagyona.[21] Kállay Helén 1945. február 2-án hunyt el, amikor repesztalálat érte a követséget, holttestét ideiglenesen a Zivatar utcai épület udvarán temették el az ott dolgozók.[22] A második világháború után, de még a kommunista hatalomátvétel előtt sokat cikkeztek az újságok Kállay ügyéről, elsősorban azért, mert azokat a magyarokat, akik rendőrként vagy a követség alkalmazottjaként segítséget nyújtottak a követség, illetve Kállay levelezésének megfigyeléséhez - felelősségre vonták.[23]
Merénylet a török nagykövet ellen
Bedrettin Tunabaş(wd) nagykövet (1990–1995) ellen 1991. december 19-én merényletet kíséreltek meg. Az I. kerületi Lisznyai és Czakó utca kereszteződésében egy férfi lépett a nagykövet páncélozott Buick gépkocsija elé, majd öt lövést adott le a gépkocsira, amiben a nagyköveten kívül a követ biztonságáért is felelős katonai attasé és a gépkocsivezető ült. A gépkocsivezető azonnal gyorsított, így a hatodik lövés a már távolodó autó hátulját érte. A nagykövet a rezidenciára hajtatott, ahonnan értesítette a rendőrséget. Az autó utasai sértetlenül átvészelték a támadást, a kocsin kisebb sérülések keletkeztek.[24] A merényletért először az ASALA nevű örmény terrorszervezet vállalta a felelősséget; a támadás másnapján az AFP francia hírügynökséghez érkezett bejelentés, hogy ők állnak a háttérben. A támadás okaként azt jelölték meg, hogy a nagykövet fontos személyiség a török felderítés szervezetében.[25] Januárban azonban egyre több kétely merült fel az ASALA érintettségét illetően. Az 1975-ben létrejött szervezet 1984 óta inaktív volt, ráadásul aktív korszakukban igen professzionálisnak bizonyultak: mindegyik merényletük jól megtervezett, sikeres akció volt, nem valószínű, hogy egy páncélozott autóra pisztollyal támadtak volna.[26] Az eset után néhány nappal, december 23-án történt a Ferihegyi gyorsforgalmi úti merénylet, ami a elhomályosította a nagykövet elleni merénylet ügyét. Az elkövetőt soha nem sikerült elfogni, ahogy az sem derült ki bizonyosan, hogy végül melyik terrorszervezet állt a támadás hátterében. Bedrettin Tunabaş nagykövet a történtek ellenére sem távozott posztjáról, kitöltötte idejét és csak 1995-ben utazott haza végleg.
Követek és nagykövetek
Hüsrev Gerede az első török követ (1924-1926)Ruşen Eşref Ünaydın író, 1939–43 között volt követ
↑Délben fogadja a köztársasági elnök a török ügyvivőt. Kis Újság, LX. évf. 264. sz. (1946. november 21.) 2. o.
↑Aksel. Szabad Nép, V. évf. 19. sz. (1947. január 24.) 6. o.
↑Király Elemér: Budapesti útmutató. Budapest: Panoráma. 1964. 610. o.
↑Röviden. Világgazdaság, VIII. évf. 249. sz. (1976. december 22.) 3. o.
↑Címkereső: Török Köztársaság Nagykövetsége. Szabad Föld, LXIV. évf. 42. sz. (2008. október 17.) 37. o.
↑Szathmáry István Pál: Egy csésze kávé emléke, és ami mögötte van: Baráti közeledés: júliustól várja az érdeklődőket a budapesti Yunus Emre Török Kulturális Intézet. Magyar Nemzet, LXXVI. évf. 126. sz. (2013. május 10.) 14. o.
↑Bán D. András: Kállay Miklós volt magyar miniszterelnök levele Bakách-Bessenyey György volt svájci magyar követnek 1944. július 14. Mozgó Világ, XXI. évf. 12. sz. (1995) 73. o.
↑Lakatos Sarolta: „Csak az emlék maradandó”: Emlékképek Dr. Kállay Kristófné Vásárhelyi Vera életéből. Szabolcs-Szatmár-Beregi levéltári évkönyv, 18. sz. (2008) 392. o.
↑Gosztonyi Péter: Magyarország miniszterelnöke voltam: Kállay Miklós memoárjai — Történeti alapmű. Magyarország, XXIX. évf. 2. sz. (1992. január 20.) 12. o.
