Ez a szócikk a történészről szól. Hasonló címmel lásd még: Török Pál (egyértelműsítő lap).

Török Pál (Kolozsvár, 1885. február 1. – Budapest, 1943. november 22.) történész.

Egyetemi tanulmányait az Eötvös-kollégium tagjaként Budapesten végezte, doktorátusát 1909-ben szerezte meg. Ezt követően a győri felső kereskedelmi iskolában kezdett tanítani, majd 1934-től egészen haláláig a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosaként dolgozott. 1935-ben a budapesti egyetemen magántanár, valamint a Protestáns Szemle szerkesztője lett.

A 16. század első felének diplomáciatörténeti problémáival gyakorta foglalkozott, elsődlegesen magyar-török és Habsburg-török viszonylatban. A Bécsben őrzött konstantinápolyi követjelentésekből összeállított kéziratos műve megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárban.

Sírja a Farkasréti temetőben található, 2004 óta védettség alatt áll.

• A nemesi vármegye megalakulása (Kolozsvár, 1907)
• A mohácsi vész diplomáciai előzményei (Mohácsi Emlékkönyv, Budapest, 1926)
• A Habsburgok első isztambuli rezidense (Budapest, 1929)
• I. Ferdinánd konstantinápolyi béketárgyalásai (Akad. Ért. a tört. tud. köréből, 1930)
• Magyarország történelme (Budapest, 1943)

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  
• Nemzeti Örökség Intézete