A TPA – a Tárolt Programú Analizátor rövidítése – egy számítógépcsalád jelölése, amit a Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) fejlesztettek ki 1966-tól és gyártottak az 1968-tól kezdve. A különböző továbbfejlesztett modellek gyártása egészen az 1990-es évek elejéig folytatódott.^[1][2]

Az 1960-as évek Magyarországa a Szovjetunió által irányított politikai-gazdasági szövetség (KGST vagy „szocialista tömb”) tagja volt, és a központi irányítás befolyásolta a kutatási és gazdasági döntéseket. A Központi Bizottság döntései szerint az országban a számítástechnikai igényeket szovjet termékekkel kellett kielégíteni, emellett be kellett szüntetni a folyamatban lévő és jövőbeli számítógépes fejlesztéseket, így pl. az M–3 gép és utódjának fejlesztését is. A szovjet számítógépek nem mindig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és a korabeli magyarországi technológiai színvonal gyakran meghaladta a szovjet technika szintjét, pl. az elektroncsövek gyártásában. Egyes területeken fölmerült az igény egyszerűbb, olcsóbb számítógépekre. Ezt az igényt igyekezett kielégíteni a TPA, ám nem lehetett számítógépnek nevezni, ezért kapta az „Analizátor” elnevezést, noha a „Tárolt Programú” kifejezés önmagában Neumann-elvű gépet jelent.

A KFKI ebben az időben rendelkezett a szükséges kapacitással számítógépek fejlesztéséhez, adott volt a kísérletező-kutató környezet, a gyártási és technológiai tapasztalat, a fizikus- és mérnökcsapat és a széles látókörű vezetés. A gép fejlesztését a PDP–8 kisszámítógép megjelenése indította el; ennek a gépnek az utasításkészletét a fejlesztő (DEC) részletesen leírta a Small Computer Handbook c. kiadványában és ingyenesen osztogatta. A KFKI Elektronikus Főosztályának (EFO) két munkatársa javasolta a gép szerkezetének rekonstruálását az utasításkészlet ill. egy később megszerzett tesztprogram alapján. A fejlesztést, azaz a gép logikai áramköri felépítésének újraalkotását 1966-ban kezdték meg a KFKI Mérés- és Számítástechnikai Kutatóintézetében (MSZKI), és azt 1968-ban fejezték be. A hardver vezető tervezője Iványi Gyula volt.^[3] A fejlesztés alapján gyártott TPA–1001 jelű miniszámítógépet, a TPA család első tagját a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság szimpóziumán mutatták be Esztergomban, 1968 nyarán.^{[1][2][3][4][5]}

A TPA–1001-es típus teljes mértékben szoftver-kompatibilis volt a mintául szolgáló PDP–8-assal, amit az is demonstrált, hogy egy későbbi bemutatón a jugoszláviai Ljubljanában egy DEC felhasználó a TPA gépet az eredeti DEC lyukszalagokkal bootolta és programokat futtatott rajta.^[6]

A TPA–1001 megfelel a PDP–8 számítógépnek, azzal szoftveresen teljesen kompatibilis.^[6] A hardver teljes mértékben saját fejlesztés. A fejlesztők: Iványi Gyula, Bogdány János, Nyitrai Zoltán, Bánki Ferenc, Szabó Pál, Schmidt Rudolf, Lukács József, Lőcs Gyula, Iványi Gyuláné.^[8]

Jellemzők:

• Szoftverompatibilitás: DEC PDP–8
• Fejlesztés ideje: 1966–1969
• Szóhossz: 12 bit
• Technológia: DTL (dióda-tranzisztor logika)
• Sebesség: kb. 0,01 MIPS
• CPU
  • Regiszterek: 1 akkumulátor, 1 programszámláló, 2 belső regiszter (MBR, MAR) – mind 12 bites
  • Címzési módok: direkt címzés azonos lapon, indirekt címzés, autoindex
  • Utasításkészlet: egycímes gép, 8 utasítás (PDP–8 utasításkészlet)
  • Megszakítási rendszer: egyszintű (a PDP–8 I/O buszán egyetlen megszakítási vonal)
• Memória: ferritgyűrűs memória, 10 μs ciklusidő, max. 32K szó
• Sínrendszer: külön memória és periféria sín
• Háttértár: NC 245 KFKI fóliás diszk, 32K szó kapacitás
• Konzol: ASR 33 Teletype, 10 karakter/s
• Perifériák:
  • FS-1500 lyukszalag-olvasó, 1500 karakter/s
  • Facit 4060 szalaglyukasztó, 150 karakter/s
• Méretek: 150 × 140 × 70 cm
• Programozási nyelvek: SLANG assembler, Focal, Fortran

• Lukács József. TPA történet – Lyukszalagtól az informatikáig (pdf), 1, Budapest: KFKI Számítástechnikai Rt. (2009. október 13.). ISBN 9639276324. Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 1. 

• MTA Központi Fizikai Kutatóintézet
• Digital Equipment Corporation
• PDP–8, PDP–11, VAX–11