Turopoli Géza (Nagyatád, 1914. július 9. – Budapest, 1993. február 26.) magyar tisztviselő, vállalatvezető, országgyűlési képviselő.
Élete
Turopoli Mihály csizmadiamester és Drazsin Anna fiaként született Nagyatádon, római katolikus vallásban. Testvérei közül Imre öccse (1920–1996) katonatiszt lett, Anna húga (1922–1997) háztartásbeliként élte le az életét. A családfő 1919-ben tevékeny résztvevője volt a kommün idején zajlott nagyatádi eseményeknek, ennek később kihatása lett a családja életére is.
Hat elemi iskolai osztályt végzett, majd tizenhárom évesen mezőgazdasági munkásként helyezkedett el a nagyatádi főszolgabíróság területén. Néhány éven belül azonban, apja politikai múltja miatt elbocsátották, ezért 1930-ban a fővárosba költözött, ahol különböző üzemekben volt segédmunkás. 1942-ben Csepelen, a Weiss Manfréd Acél- és Fémműveknél kapott munkát, ahol kenősegéd lett. Katonai szolgálatát Gyöngyösön töltötte le, a frontra nem került ki.
1945 tavaszán szülővárosában belépett a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetébe, ahol hamar emelkedésnek indult a karrierje: szervezési megbízott, majd a városi pártbizottság egyik vezetője lett. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon már az országgyűlési képviselőségért is elindult a Somogy megyei választókerületben, de akkor még nem sikerült mandátumot szereznie. 1946. márciusában a megyei titkárság végrehajtó bizottsági tagja és tömegszervezési felelős lett; részt vett az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége (UFOSZ) munkájában is. Szintén tömegszervezőnek választották a párt második, 1947. március elején tartott megyei értekezletén is.[2]
Az 1947. augusztus 31-i választásokon pártja Somogy megyei listájáról bekerült az Országgyűlésbe; ugyanabban az évben a Somogy megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője, majd megyei begyűjtési megbízott lett. A két nagy baloldali párt 1948. júniusi egyesítésekor átigazolták az újonnan létrejött Magyar Dolgozók Pártjába. A következő, 1949. májusi országgyűlési választásokon újfent nem jutott be a törvényhozásba.
1949-ben a Földművelésügyi Minisztériumban az állami gazdaságok szociális és oktatási osztályának vezetőjévé nevezték ki, tanácsosi rangban, amihez egy közigazgatási tanfolyamot is el kellett végeznie. 1951-ben áthelyezték az Élelmezésügyi Minisztériumba, ahol főelőadói és egyben megyei miniszteri megbízotti beosztást kapott. 1953-ban kinevezték a szabadbattyáni Sertéshizlaló Vállalat élére, 1955-ben a Sárszentmihályi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat,[3] később a Somodorpusztai Állami Gazdaság igazgatója volt; e tisztségéből való felmentését a Mezőgazdasági Értesítő 1963. júliusában tette közzé.[4]
1956 végén csatlakozott az akkor megszervezett Magyar Szocialista Munkáspárthoz (MSZMP). 1957-ben néhány hónapig a párt Fejér Megyei Bizottságának gazdasági osztályán dolgozott – egyéb tisztségei mellett a párt intézőbizottsági elnöke is volt a székesfehérvári járásban[5] –, de később tisztázatlan okok miatt kizárták a pártból. A kizárása ellen fellebbezett, aminek a nyomán a döntést érvénytelenítették is, de pályaíve ekkor megtört. 1957 végétől már csak áruátvevő csoportvezető, illetve hasonló beosztásokban dolgozott különböző mezőgazdasági vállalatoknál, majd 1962-ig instruktori feladatokat látott el a tatai pártbizottság mellett. Később a Kiskunlacházi Mezőgazdasági Gépállomás üzemgazdásza, majd a Gyümölcs-, Zöldséggöngyöleg-ellátó és -gyártó Országos Szövetkezeti Vállalat üzemegység-vezetője lett. Utolsó munkahelye az Országos Takarékpénztár volt, ahol előbb, 1969-től főelőadó, majd csoportvezető lett a sorsolási és propagandaosztályon. 1975-ben ment nyugdíjba.
Elismerései
- Szocialista Munkáért Érdemérem (1955)[3]
Magánélete
Kétszer házasodott. Első felesége Szabó Mária (1919–1986) volt, akitől két gyermeke született: Mária (1943–2001) és László (1947–1997), aki esztergályos lett. Második házasságát 1957-ben Budapesten kötötte, felesége a Képcsarnok Vállalat osztályvezetőjeként vonult nyugdíjba.
Források
Jegyzetek
- ↑ a b c d Történelmi Tár adatbázis (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2024. november 8.)
- ↑ Andrássy Antal: A somogyi kommunisták harca a felszabadulás után V. A somogyi kommunisták második pártértekezlete 1947. március 1-2. Útközben, 2. évfolyam, 3. szám (1968), 101. oldal. Online hozzáférés: 2024. november 7.
- ↑ a b Személyi rész. Magyar Közlöny, 1955. évi 28. szám (1955. március 6.), 152. oldal. Online hozzáférés: 2024. november 7.
- ↑ Felmentések. Mezőgazdasági Értesítő, 14. évfolyam, 28. szám (1963. július 10.), 880. oldal. Online hozzáférés: 2024. november 7.
- ↑ Megbeszélést tartottak a székesfehérvári járás kommunistái. Fejér Megyei Hírlap, 2. évfolyam, 91. szám (1957. április 19.), 1. oldal. Online hozzáférés: 2024. november 7.