PROFILPELAJAR.COM

Trichina
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Csoport:	Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria);
Törzs:	Fonálférgek (Nematoda);
Osztály:	Adenophorea;
Rend:	Trichurida;
Család:	Trichinellidae;
Nem:	Trichinella;
Faj:	T. spiralis;
Tudományos név
	Trichinella spiralis; (Owen, 1835)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Trichina témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Trichina témájú kategóriát.

izomzatban lévő betokozódott lárvák mikroszkópos metszetben

A trichina (Trichinella spiralis) élősködő fonálféreg, mely emlősök (és esetleg madarak) bélcsatornájában és izomzatában él. Mivel kizárólag húsevéssel terjed, ezért csak ragadozó, dögevő vagy mindenevő emlősöket fertőz; köztük az embert is.

Fejlődési ciklusa

A nyers vagy kezeletlen, fertőzött hús elfogyasztása után az esetlegesen bennük lévő izomtrichinella-lárvák befurakodnak a bélnyálkahártyájába, itt vedlenek, és 40 óra múlva elérik teljes fejlettségüket a férgek.

Kifejlett egyede az ún. „béltrichina”, mely alig néhány (3-4mm) milliméter hosszú, és a vékonybélben él. A béltrichinák ivarosan szaporodnak, a nőstények elevenszülők. A fertőződés után 3-5 nappal nagyszámú petét raknak le a bélbolyhokban. A megszülető lárvák kifúrják magukat a vékonybélből, majd a vér- és nyirokereken át az izomzat különböző részeibe sodródnak, ahol betokozódva inaktívvá válnak. A tok kb. 0,5 mm hosszú, 0,2-0,3 mm széles, a benne lévő összecsavarodott lárva kb. 1 mm hosszú. Az „izomtrichina” nyugalmi állapota (hipobiózisa) akkor szakad félbe, ha a fertőzött állatot elfogyasztja egy újabb gazdaállat.

Gazdának csak azok az állatfajok alkalmasak, melyek legalább részben ragadozók vagy dögevők. A vándorpatkány (Rattus norvegicus) szívesen fogyaszt dögöt, ezért könnyen fertőződhet, a sertés pedig könnyen fertőződhet patkány fogyasztásával. Olykor növényevő háziállatokban, például lóban, marhában is megjelenhet, ha annak takarmányába húslisztet kevertek.

Más Trichinella fajok

Orvosi és állatorvosi szempontból kevésbé jelentős fajok:

T. britovi – elterjedt a mérsékelt égövi Eurázsia erdei emlős ragadozóiban (kutyafélék, macskafélék, medvék), olykor patkányt, disznót, embert is fertőzhet. A T. spiralisnál kevésbé jól fertőz patkányt és disznót.
T. nativa – az északi arktikus és szubarktikus területeken él. Főként ragadozó emlősökből (medvék, rókák, farkasok, menyétfélék) ismert, de igen gyengén fertőz sertést és patkányt. Az izomban betokozódott lárvái különösen jó fagytűrő képességet mutatnak.
T. nelsoni – elterjedt a trópusi Afrika macskaféle ragadozóiban és hiénáiban, olykor disznóféléket és embert is fertőzhet. A többi fajnál jobban tűri a magas hőmérsékletet.
T. murrelli – Észak-Amerika erdei emlős ragadozóiból ismert, olykor embert is fertőz.
T. pseudospiralis – kicsit kisebb, mint a rokon fajok, és nem hoz létre izomban betokozódott lárvákat. Dögevő vagy ragadozó madarakban és emlősökben egyaránt előfordul, olykor embert is fertőz.
T. papuae – az izomban betokozódott lárvastádium szinten hiányzik, de nem fertőz madarakat. Csak Új-Guineából ismert.

Trichinellózis

A trichinella okozta megbetegedés.

Az ember leggyakrabban akkor fertőződik, ha nyersen fogyaszt fertőzött sertéshúst. Az okozott betegség, a trichinellózis jellegzetes példája az esetenként embert is fertőző állati betegségeknek, tehát zoonózis. Az emberi trichinellózis hazánkban ritka. Emberben a fertőzés olykor halálos kimenetelű szívizomgyulladáshoz vezethet.

Emberben mindkét alak, tehát a bél-és az izomtrichinella is súlyos tüneteket okoz, kezeletlenül sokszor halálos kimenetelű.

A béltrichinellózis tünetei: láz, hasmenés, hányás, hasi fájdalmak.

Az izomtrichinellózis tünetei: magas láz, izomfájdalmak, nyelési és légzési nehézségek, kötőhártyagyulladás, vizenyős beszűrődések a szemhéjakon és az arcon, bőrkiütés. A halál a kezeletlen fertőződés esetén 2-7 hét múlva áll be a beteg toxikus, teljesen lesoványodott állapotában.

Irodalom

1. Babos S 1958. Élősködő fonálférgek III. Nematoda parasitica III. Magyarország Állatvilága, Fauna Hungariae III: 4.
2. De Bruyne A, Yera H, Le Guerhier F, Boireau P, Dupouy-Camet J 2005. Simple species identification of Trichinella isolates by amplification and sequencing of the 5S ribosomal DNA intergenic spacer region. Veterinary Parasitology, 132, 57-61.
3. Kassai T 2003. Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest. p. 368.
4. Kotlán S, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
5. Murrel KD, Lichtenfels RJ, Zarlenga DS, Pozio E 2000. The systematics of the genus Trichinella with a key to species. Veterinary Parasitology, 93, 293–307.
6. Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.