A transzeurópai közlekedési hálózat, vagy röviden csak TEN-T, egy közúti, vasúti, légi és vízi közlekedési hálózat, melynek célja, hogy szolgálja az egész európai kontinens közlekedését. A TEN-T hálózat része egy tágabb rendszernek, a transzeurópai hálózatoknak (TEN), mely tartalmazza a közlekedésen kívül még a távközlési hálózatot (eTEN), az energetikai hálózatot (TEN-E). Az Európai Bizottság 1990-ben fogadta el az első cselekvési tervet a transzeurópai hálózatokról (közlekedés, energia és távközlés).[1]
Az Európai Parlament és a Tanács 1996 júliusában elfogadta a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozatot,[2] amelyben az európai közlekedési infrastruktúra legjelentősebb elemeit transzeurópai közlekedési hálózatként definiálta.[3] Ezt 2010 nyarán a 661/2010/EU határozat váltotta fel.[4]
A transzeurópai közlekedési hálózatok listája
A transzeurópai közlekedési hálózat az alábbi elemekből áll:[4]
légi forgalomirányítási szolgálat, amely magában foglalja az egységes európai égboltot és a SESAR programot
helymeghatározási és navigációs hálózat, amely magában foglalja a Galileo programot
TEN-T kiemelt fontosságú projektek
1994-ben Essenben az Európai Tanács jóváhagyott egy listát a 14 TEN-T "különleges" projektről, és létrehozott egy csoportot, melynek elnöke, akkor a bizottság alelnöke, Henning Christophersen volt.[1]
Az ajánlásokat követve 2003-tól a Karel Van Miert vezette magas szintű csoport összeállított egy új listát, és 30 kiemelt fontosságú projektet indított 2010-ig.[5]
Az alábbi 30 kiemelt fontosságú projektet a 661/2010/EU határozat[4] III. melléklete tartalmazza; a térképek a PDF-változatban is megtekinthetők.
A Berlin–Verona / Milánó–Bologna–Nápoly–Messina–Palermo vasúti tengely (térkép)
A Párizs–Brüsszel–Köln–Amszterdam–London nagysebességű vasúti tengely (térkép)
A délnyugat-európai nagysebességű vasúti tengely (térkép)
A transzeurópai hálózatok finanszírozására jelenleg az alábbi jogszabályok vonatkoznak:
Az Európai Parlament és a Tanács 680/2007/EK rendelete (2007. június 20.) a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól[6]
Az Európai Parlament és a Tanács 67/2010/EK rendelete (2009. november 30.) a közösségi pénzügyi támogatás a transzeurópai hálózatok területén történő nyújtásának általános szabályairól[7]
A finanszírozás jelentős mértékben függ a beruházó országoktól. További finanszírozási források közé tartoznak a regionális alapok és a Kohéziós Alap, a TEN-T költségvetés, a hitelek a nemzetközi pénzügyi intézményektől (pl. az Európai Beruházási Bank), és a magánfinanszírozás.