A Transzalaszkai Csővezeték (Trans-Alaska Pipeline System – TAPS, más néven Alyeska Pipeline vagy Alaska Pipeline) egy Alaszkát észak-déli irányban átszelő, 1286 km hosszú kőolajvezeték, amely a Prudhoe-öböl partján lévő lelőhelyeket köti össze az Alaszkai-öbölben lévő jégmentes kikötővel, Valdezzel.
Története
A Beaufort-tenger öblében 1968-ban találtak olajat. A szállítás egyetlen lehetséges módjának az olajvezeték látszott. A bányászati jogokkal rendelkező olajtársaságok megalapították az Alyeska konzorciumot, és létrehozták a vezetéket megtervező, megépítő, majd működtető céget. Richard Nixon elnök 1973. november 16-án írta alá a Trans-Alaska Pipeline Authorization Actet, azaz a vezeték építését lehetővé tevő törvényt.
Az építkezést nehezítette, hogy az útvonal három hegységen és számos folyón vezet át, illetve hogy a permafroszt miatt a csövek felét nem lehetett a földbe ásni. Egyes szakaszokon az olaj hőjét szétoszlató berendezések találhatók, hogy a fagyott talaj ne olvadhasson fel, s így a vezeték ne süllyedhessen le, és ne rongálódjon meg. A kivitelezést öt évnyi felmérés és geológiai vizsgálat előzte meg. A TAPS építése 1975. március 27-én kezdődött és 1977. május 31-én fejeződött be. Hat szakaszon folyt egyszerre a munka, az öt megbízott cég összesen 21 ezer munkást alkalmazott, akik közül 31-en balesetben életüket vesztették. Az összköltség mintegy 8 milliárd amerikai dollárt tett ki.
Az olaj szállítása 1977. június 20-án indult. 2019-ig 17,8 milliárd barrel (2,8 km³) olaj jutott el délre, a legtöbb 1988-ban: naponta 2 millió barrel (320 000 m³).[1] A valdezi kikötőt (melynek megépítése 1,4 milliárd dollárba került) 1977. augusztus 1-jén hagyta el az első olajszállító hajó, az ARCO Juneau, amelyet azóta mintegy 16 ezer tanker követett.
Műszaki jellemzése
A csővezeték átmérője 1,22 méter, a 12 szivattyúállomáson 4-4 szivattyú található, az olaj több mint 9,5 km/h-s sebességgel folyik. Az állomások közül korábban csak 5-7 volt aktív, napjainkban a jelentősen lecsökkent olajmennyiséghez négy szivattyú is elég (három a Brooks-hegységben, és egy az Alaszkai- és a Chugach-hegység két hágójához. 2005-2006 folyamán a négy legfontosabb működő és egy tartalék állomás elavult gáz- és dízelberendezéseit elektromos szivattyúkra cserélik. A 250 millió dolláros felújítás évi 50 millió dollárral csökkenti majd a működtetés költségeit.
A csővezeték állapotát naponta többször ellenőrzik, jobbára a levegőből. Többször is komolyabb károkat szenvedett. Főként a szándékos rongálások és az erdőtüzek veszélyeztetik, a földrengések kevésbé (erre külön figyeltek a tervezésekor). A legnagyobb olajveszteség 1979 februárjában következett be, amikor egy szándékos robbantás miatt több mint 16 ezer barrel (2500 m³) folyt a Fairbanks közeli Steele Creekbe. A tettesek kilétére nem derült fény. 1977-től 1994-ig egy évben átlag 30-40 olajömlés volt (1991 és 1994 között összesen 164), de mindegyik kisebb mértékű volt; 1995 óta a számuk csökken, 1997 és 2000 között már csak 6,89 barrel (1 m³) veszett el.
A legszerencsétlenebb baleset, amely a TAPS-hoz kötődik, az Exxon Valdez által 1989-ben okozott katasztrófa.
Érdekességek
Az acélcső elvileg ellenáll a lövéseknek is, de 2001. október 4-én egy erősen ittas vadásznak mégis sikerült lyukat ütnie rajta egy hegesztési ponton, ezzel 6000 barrel (950 m³) veszteséget okozott. A vadászt letartóztatták.[2]
Allen, Lawrence J. The Trans-Alaska Pipeline. Vol 1: The Beginning. Vol 2: South to Valdez. Seattle; Scribe Publishing Co. 1975 and 1976
Alyeska Pipeline Service Co. Alyeska: A 30-Year Journey. Alyeska Pipeline Service Co., 2007
Baring-Gould, Michael and Bennett, Marsha. Social Impact of the Trans-Alaska Oil Pipeline Construction in Valdez, Alaska 1974-1975. Anchorage; University of Alaska Anchorage, 1976
Brown, Tom. Oil on Ice: Alaskan Wilderness at the Crossroads. Edited by Richard Pollack. San Francisco; Sierra Club Battlebook, 1980
Dixon, Mim. What Happened to Fairbanks? The Effects of the Trans-Alaska Oil Pipeline on the Community of Fairbanks, Alaska. Social Impact Assessment Series. Boulder, Colorado; Westview Press, 1978
Dobler, Bruce. The Last Rush North. Boston; Little, Brown and Co., 1976
Fineberg, Richard A. A Pipeline in Peril: A Status Report on the Trans-Alaska Pipeline. Ester, Alaska; Alaska Forum for Environmental Responsibility, 1996
Hanrahan, John and Gruenstein, Peter. Lost Frontier: The Marketing of Alaska. New York; W.W. Norton, 1977
Kruse, John A. Fairbanks Community Survey. Fairbanks; Institute of Social and Economic Research, 1976
LaRocca, Joe. Alaska Agonistes: The Age of Petroleum: How Big Oil Bought Alaska. Rare Books, Inc. 2003
Lenzner, Terry F. The Management, Planning and Construction of the Trans-Alaska Pipeline System. Washington, D.C.; Report to the Alaska Pipeline Commission
Manning, Harvey. Cry Crisis! Rehearsal in Alaska (A Case Study of What Government By Oil Did to Alaska and Does to the Earth). San Francisco; Friends of the Earth, 1974
McGinniss, Joe. Going to Extremes. New York; Alfred A. Knopf, 1980
McPhee, John. Coming Into the Country. New York: Farrar, Strauss and Giroux, 1976
Romer, John and Elizabeth. The Seven Wonders of the World: A History of the Modern Imagination. New York; Henry Holt and Co., 1995
Simmons, Diane. Let the Bastards Freeze in the Dark. New York; Wyndham Books, 1980
Strohmeyer, John. Extreme Conditions: Big Oil and the Transformation of Alaska. New York; Simon & Schuster, 1993
Wolf, Donald E. Big Dams and Other Dreams: The Six Companies Story. Norman, Oklahoma. University of Oklahoma Press, 1996
Yergin, Daniel. The Prize: The Epic Quest for Oil, Money and Power. New York; Simon & Schuster, 1991