A Torre del Mangia a sienai városháza, a Palazzo Pubblico harangtornya a város központi tere, a Piazza del Campo mellett, a város egyik jelképe. ÉpÃtésekor 88 méteres magasságával a korabeli Itália legmagasabb világi tornyai közé tartozott a 112 méteres cremonai Torrazzo és a 97 méteres bolognai Asinelli-torony után. Népszerű nevét (teljes formájában Mangiaguadagni, azaz magyarul jövedelemfaló) elsÅ‘ harangozójáról kapta, aki a hagyomány szerint nagyon szeretett enni. A torony a városi polgárság erejét is hivatott volt demonstrálni, ezért abszolút magassága megfelel a lényeges magasabb térszÃnen épÃtett sienai katedrális, az egyházi hatalom központja toronymagasságának.[1]
Története, leÃrása
A 13. század végén – 14. század elején épült városháza tornyát 1325 és 1348 között emelték.[2] Az alapozás után a hagyomány szerint a torony három méter vastag téglafalait Giovanni D'Agostino tervei alapján 1338-tól 1348-ig egy arezzoi testvérpár falazta fel. A travertÃnó mészkÅ‘bÅ‘l készült csúcs Lippo Memmi tervei alapján készült. A toronyban egy 1665-ben öntött harang van elhelyezve, népszerű neve Campone vagy Sunto, utóbbi a hivatalos név (Mária mennybemenetele, olaszul Assunzione di Maria) után. 1780-ig a toronyban egy automata óraszerkezet is működött, ami az órákat jelezte harangütéssel. 1798-ban súlyos földrengés rázta meg a környéket, de a torony nem szenvedett károkat.[3]
A tornyot, illetve magát a városháza épületét a sienai polgárság épÃttette. A polgárok az 1200-as évek végére gazdaságilag megerÅ‘södtek, és ezzel együtt a politikai befolyásukat is növelni tudták. A torony magassága cél volt és egyszersmind szimbólum is, mely azt hirdette, hogy a világi és az egyházi hatalom egyenlÅ‘. A torony épÃtése 80 évvel megelÅ‘zte a közeli Firenze városából eredÅ‘ reneszánszot, ám maga a cél amiért létrejött mindenképpen elÅ‘futára azon folyamatoknak, melyek az európát meghódÃtó változásokat és az új művészeti stÃlus elterjedését okozták.[1]
Jegyzetek
