Tordai sóbánya

Tordai sóbánya
(Salina Turda)
Ország Románia
TelepülésTorda
védettségországos szinten védett műemlék[1]
LMI-kódCJ-II-m-A-07801[1]
Elhelyezkedése
Tordai sóbánya (Románia)
Tordai sóbánya
Tordai sóbánya
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 35′ 16″, k. h. 23° 47′ 15″46.587700°N 23.787400°EKoordináták: é. sz. 46° 35′ 16″, k. h. 23° 47′ 15″46.587700°N 23.787400°E
A Tordai sóbánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tordai sóbánya témájú médiaállományokat.

A tordai sóbánya egyike Erdély legrégebbi és legismertebb sóbányáinak, a 20. század végétől kezdve fontos turisztikai célpont Romániában. A Kolozs megyében található bányát 1932-ben zárták be; az 1990-es évek elején megnyitották a látogatók számára. 2008 és 2010 között EU-s forrásokból felújították, 2010 óta ismét látogatható.

Fekvése és földrajzi jellemzői

A sóbánya Tordától északra található, a Sósvölgy északnyugati lejtőjén. Két bejárata van, a régi a Salinelor utca 54B szám alatt (GPS : N=46.583742 E=23.776267), az új az Aleea Durgăului 7. szám alatt (GPS: N=46.588833 E=23.787632).[2][3] A sóhegy egyik oldalában szőlősök találhatóak; innen származik az a mondás, hogy „Tordán terem igaz borsó” (bor+só).[4]

A sóréteg a miocén bádeni korszakában a Középső-Paratethys medencéiben a tengervíz bepárlódásával rakódott le, majd felgyűrődve a felszín közelbe emelkedett.[5] A sófelgyűrődés északi irányba húzódik, mintegy 5 kilométer hosszú és 1 kilométer széles, és 2–4 méternyi agyag borítja.[6] A sóbánya hőmérséklete 10-12 C°, a relatív páratartalom 75-80%.[7]

Története

Tordai sóbányászat

Torda környékén már a római korban is bányásztak sót, erre utal az a tény, hogy a város melletti fennsíkon egy terület a „római bánya” nevet viselte.[8] A tordai sóbányák első írásos említése 1065-ből származik, a garamszentbenedeki apátság alapítóleveléből származik. 1269-ben István ifjabb király az erdélyi káptalannak adományozott egy tordai sóaknát; ezt az adománylevelet 1271-ben Magyarország királyaként is megerősítette, 1276-ban pedig IV. László is elismerte. 1326-ban I. Károly más bányák mellett a Torda sóbányáiból termelt só tizedét az erdélyi káptalannak adományozta. I. Lajos 1375-ben kelt szabályozása megvonta a bánya sóvágóinak szabad költözési jogát.[9]

A sóbányák fontos jövedelmet jelentettek a királyi (később erdélyi fejedelmi) kincstár számára, és anyagi jólétet teremtett a bányászvárosok (köztük Torda) lakóinak; Torda különösen fontos kereskedelmi központtá vált.[10][11] 1528-ban I. Ferdinánd zálogba adta az erdélyi sóbányákat a Fuggereknek;[12] ebből az évből származik a Fugger-ház megbízottja, Hans Dernschwam jelentése az erdélyi tordai sóbányákról, valamint a rájuk vonatkozó helyi szabályozásról. Szerinte a legjobb minőségű só a tordai volt, szilárdsága és fehér színe miatt.[13] Az 1530-as években a tordai sót szekéren szállították a marosdécsei kikötőbe.[14] 1585-ben Veit Marchthaler ulmi tanácsos tett látogatást a bányában, és leírta a sókitermelés korabeli technológiáját.[15]

A 16. század közepe után az erdélyi sóbányák termelése csökkent, ezért ellenőrzés indult: Bornemisza Pál és Georgius Wernher királyi biztosok felmérték a só minőségét, a kitermelés módozatait, az alkalmazottak számát és fajtáját. 1552-ben kelt jelentésük szerint a tordai sóbánya volt a legjelentősebb. A sóbányászat fellendülése I. Lipót idején kezdődött el; Tordán is új lelőhelyeket kutattak fel, és 1690-ben elkezdték a jelenlegi bánya kialakításának munkálatait.[7]

A jelenlegi bánya

Fridvalszky János 1767-ben megjelent Minerologia magni principatus Transilvaniae seu Metalla, Semi-Metalla, Sulphura, Salia, Lapides, & Aquae conscripta című könyvében öt tordai sóaknáról (Felső, Alsó, Kolozsi, Szent Teréz és Szent Antal) ír;[16] az innen kitermelt sókockákat szekérrel szállították a marosváradjai sóraktárba vagy a miriszlói sópiacra.[4] A 19. század közepére a Szent Teréz és Szent Antal aknák már teljesen kimerültek.[17]

1853-ban a szállítási költségek csökkentése érdekében elhatározták egy galéria (Ferenc József-galéria) megnyitását Újtorda felé; ezzel egyidejűleg a Teréz aknához csatlakozó két mellékaknát nyitottak (Gizella- és Rudolf-akna). A 19. század végére az itt alkalmazott technika elavult, korszerűsítésére nem került sor. 1932-ben a bányát üzemen kívül helyezték. A második világháború alatt óvóhelynek használták. Az 1950-es évektől kezdve a Ferenc József-galéria egy szakaszát sajtraktárnak, illetve sajtérlelőhelynek használták. 1992-ben látogathatóvá tették a nagyközönség számára.[7]

2008-ban elkezdték a sóbánya korszerűsítését. A projekt 63%-át az Európai Unió PHARE programja, 21%-át Románia, 16%-át Torda városa finanszírozta. A felújított létesítményt 2010. január 22-én avatták fel.[18][19]

2020-ban a Kolozs megyei tanács elnöke és Torda polgármestere társulási szerződést írt alá a Torda környéki legfontosabb turisztikai látnivalók, a sóbánya, a Tordai-hasadék és a Túri-hasadék drótkötélpályás összeköttetése érdekében.[20] 2022-ben elindították az eljárást ahhoz, hogy a sóbánya felkerülhessen az UNESCO Világörökség listájára.[21]

Leírása

Az 1870-ben elkészült Ferenc József-galéria 917 méter hosszúságú. Az első 529 méter meszes-agyagos kőzeten halad át, és kőfallal van megerősítve. A bal oldalon 10 ölenként (18,9 méter) egy-egy kőlap található; ezzel mérték a távolságot.[22] A galéria falai feketék a régen világításra használt fáklyák füstjétől.[23]

A Rudolf-tárna kupolája trapéz alakú, 42 méter mély, 50 méter széles és 80 méter hosszú. A legalsó szintre 172 lépcsőn át lehet lejutni; a pihenőknél a falon látható az az év, amikor a szintet kitermelték. A tárna északnyugati oldalán sósztalaktitok találhatók, amelyek évente mintegy 2 centiméternyit növekednek.[24]A tárnában felállítottak egy óriáskereket, ezen kívül van bowling- és golfpálya, játszótér és egy kis amfiteátrum.[25]

A Mária Terézia-tárna harang alakú, 90 m magas, 112 méter mély, átmérője alul 87 méter. A terem alján egy földalatti tó található, közepén sószigettel. A tó a bánya legmélyebb pontja.[25][26]

A 115 méter mély József-tárna nem látogatható, csak a felső sóerkélyekről tekinthető meg. A kupola alakú tárna átmérője az alapnál 67 méter.[27]

Az 1881-ben épített kiemelő szerkezet egy nyolcszögletű teremben helyezkedik el. A lovasságtól kiselejtezett lovakkal működtetett gép a só függőleges irányú szállítására szolgált.[25][28] A sókitermelés további eszközei a kiemelő akna termében tekinthetők meg.[29] További látnivalók a Névsorolvasás-terem és a Gazdagok lépcsője.[30]

A Gizella-tárna és a Ferenc József-galéria közötti két műszaki kamra egybenyitásával kialakított helyiség gyógykezelési célokat szolgál.[31]

  • Ferenc József-galéria
    Ferenc József-galéria
  • Rudolf-tárna
    Rudolf-tárna
  • Mária Terézia-tárna
    Mária Terézia-tárna
  • József-tárna
    József-tárna
  • Kiemelő szerkezet
    Kiemelő szerkezet
  • Sztalaktitok a Gizella-tárnában
    Sztalaktitok a Gizella-tárnában

Turizmus és populáris kultúra

A sóbánya két csillaggal szerepel a Guide Michelinben,[32] az amerikai Business Insider(wd) hírportál pedig a világ 25 hihetetlen, ritkán látogatott, eldugott látványossága közé sorolta.[33]

A felújítást követő első évben, 2010-ben a látogatók száma 375 404 volt,[34] 2017-ben több mint 600 000,[35] 2018-ban mintegy 690 000,[36] 2022-ben 527 653,[37] 2023-ban 601 627.[38]

A sóbánya amfiteátruma különböző rendezvényeknek ad otthont: volt itt operaelőadás,[39] filmvetítés,[40] és 2018-ban itt tartották az Eurovíziós Dalfesztivál egyik helyi elődöntőjét.[41] 2016-ban a sóbányában forgatták a Tokyo Vampire Hotel(wd) című japán sorozat egyes jeleneteit.[42]

2024-ben MrBeast amerikai youtuber hét napot töltött a sóbányában; az erről készült videója három óra alatt tízmillió megtekintést ért el.[43]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  2. ↑ Salina Turda / Access. www.salinaturda.eu (Hozzáférés: 2024. április 14.)
  3. ↑ Tordai sóbánya. www.eketorda.ro (Hozzáférés: 2024. április 16.)
  4. ↑ a b Benkő József: Erdély. Sepsiszentgyörgy: Székely Nemzeti Múzeum; Barót: Tortoma. 2014. 442. o. ISBN 9789738995253  
  5. ↑ Móga János, Lippman László, Tombor Eszter, Fehér Katalin, Kéri András, Borsodi Andrea: Az aknaszlatinai-sókarszt felszínalaktani vizsgálata. Karsztfejlődés, 20. sz. (2015)
  6. ↑ Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: Bányászat, kohászat, ipar. Szerk. Matlekovits Sándor. Budapest: Pesti Könyvnyomda Részvénytárasaság. 1898.  
  7. ↑ a b c Tordai sóbánya. www.torda.ro (Hozzáférés: 2024. április 15.)
  8. ↑ Balázs Emil: Kősótermelési üzem leírása a magy. kir. állami kősótelepen Tordán, Magyarország erdélyi részében. In Orbán Balázs: Torda város és környéke. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 9639374741  
  9. ↑ Izsó István: A montanisztika magyarországi történetének forrásai és szakirodalma. Budapest: OMBKE–Magyar Olajipari Múzeum. 2010. ISBN 9789638787699  
  10. ↑ A tiszántúli városok és a helvét reformáció. In Erdély története I. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 478 és 511. o. ISBN 9630548844  
  11. ↑ A Kárpát-medence földrajza. Főszerk. Dövényi Zoltán. Budapest: Akadémiai. 2012. 386. o. ISBN 9789630592819  
  12. ↑ Szász Anikó: Torda és Dés természeti erőforrásai (1541–1600). Erdélyi Múzeum, LXXXI. évf. 1. sz. (2018)
  13. ↑ Izsó István: Thurzó-Fugger krónika: A "besztercebányai rézvállalat" története. Rudabánya: Bányászattörténeti Kutatások Alapítvány. 2020. 102. o. ISBN 9786158043830  
  14. ↑ Draskóczy István: Erdély sótermelése az 1530-as években. Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Philosophica, XIII. évf. 3. sz. (2008)
  15. ↑ Veit Marchthaler magyar dolgainak leírása az 1588 évtől. Fordította, sajtó alá rendezte és bevezette Németh S. Katalin. Budapest: MTA Könyvtár és Információs Központ - Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság. 2020. 133–135. o. ISBN 9789637451584  
  16. ↑ Johannes Fridvaldszky: Minerologia magni principatus Transilvaniae seu Metalla, Semi-Metalla, Sulphura, Salia, Lapides, & Aquae conscripta. Claudiopolis: Typis Academicis Societatis Jesu. 1767. 159–. o.  
  17. ↑ Kővári László: Erdély földe ritkaságai. Kolozsvár: Tiltsch János. 1853. 156. o.  
  18. ↑ Kerekes Edit: Korszerűsítik a tordai sóbányát és a tavakat. Szabadság, XX. évf. 172. sz. (2008. július 28.)
  19. ↑ Nagy-Hintós Diána: Közel hatmillió eurós befektetéssel korszerűsítették a tordai sóbányát. Szabadság, XXII. évf. 18. sz. (2010. január 23.)
  20. ↑ Diana Cimpean: O telegondolă va lega Salina Turda, Cheile Turzii și Cheile Turenilor, principalele obiective turistice din zona Turda. Monitorul de Cluj, (2020. november 24.)
  21. ↑ Stefan Lica: Salina Turda din Cluj vrea să intre în patrimoniul UNESCO. „Suntem în top 3“. Adevarul, (2022. június 6.)
  22. ↑ A Ferenc József-galéria. www.salinaturda.eu (Hozzáférés: 2024. április 24.)
  23. ↑ Földöntúli élmény a mélyben – A megújult tordai sóbánya. nanocs.wordpress.com (2013. augusztus 6.) (Hozzáférés: 2024. április 24.)
  24. ↑ Rudolf-tárna. www.salinaturda.eu (Hozzáférés: 2024. április 24.)
  25. ↑ a b c Eszméletlen kirándulás 112 méter mélyen a föld alatt. anapfenyillata.hu (2018. augusztus 28.) (Hozzáférés: 2024. április 24.)
  26. ↑ Mária Terézia-tárna. www.salinaturda.eu (Hozzáférés: 2024. április 24.)
  27. ↑ József-tárna. www.salinaturda.eu (Hozzáférés: 2024. április 24.)
  28. ↑ Crivac-terem. www.salinaturda.eu (Hozzáférés: 2024. április 24.)
  29. ↑ A kiemelő akna terme. www.salinaturda.eu (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  30. ↑ Névsorolvasás-terem. www.salinaturda.eu (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  31. ↑ Gizella-pihenő. www.salinaturda.eu (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  32. ↑ Salina Turda a primit două stele Michelin în celebrul ghid de călătorie. www.monitorulcj.ro (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  33. ↑ Fotók: a világ 25 hihetetlen látványossága közé sorolták a tordai sóbányát. hvg.hu (2014. január 13.) (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  34. ↑ Peste 375.000 de turiști au vizitat Salina Turda în această vară. www.monitorulcj.ro (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  35. ↑ Record de vizitatori pentru Salina Turda în 2017. Capital, (2018. január 14.)
  36. ↑ Tordai sóbánya: rekordszámú látogató tavaly. Szabadság, (2019. január 4.)
  37. ↑ Rezultate economice record pentru Salina Turda în 2022. Faclia, (2023. június 1.)
  38. ↑ Peste 600.000 de turiști au vizitat Salina Turda în 2023. Faclia, (2024. április 24.)
  39. ↑ Opera „Luceafărul” de la Salina Turda a fost un real succes. Monitoril de Cluj, (2014. június 18.)
  40. ↑ Video/Foto: Filmul Drifter a rulat în Salina Turda, în prezența regizorului. inturda.ro (2016. július 1.) (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  41. ↑ În urma cu 3 ani: Semifinala Eurovision din Salina Turda, o premieră absolută în istoria concursului. VIDEO/Foto. inturda.ro (2021. február 12.) (Hozzáférés: 2024. április 25.)
  42. ↑ La Salina Turda se filmează secvențe din serialul fantasy „Tokyo Vampire Hotel”. inturda.ro (2015. október 17.)
  43. ↑ Tőkés Hunor: A világ leghíresebb youtubere 7 napot töltött a tordai sóbányában, videója három óra alatt 10 milliós nézettséget ért el. transtelex.ro (2024. október 14.) (Hozzáférés: 2024. október 16.)

További információk

Koch Antal: Erläuterungen zur geologischen Specialkarte der Länder der ung. Krone, Umgebungen von Torda, Zone 19, Col. XXIX. (1:75.000), Franklin-Verein, Budapest 1890, 31., 45. oldal