PROFILPELAJAR.COM

A tollundi férfi a legszebb természetesen konzerválódott mocsári múmialelet; feje és arca úgy hat mintha csak aludna.^[1] A 40 év körüli férfit, aki a korai vaskorban (Kr. e. 4. század) Skandináviában élt,^[2] kivégezték. Akasztott holtteste maradványaira, 1950-ben a dániai Jyllandban, a Bjældskovdal tőzeg mocsárban találtak rá.^[3]

Háttér

Megtalálás

1950. május 6-án^[4] Viggo és Emil Højgaard tollundi lakosok tőzegkitermelés közben Silkeborg-tól 12 kilométerre nyugatra a Bjældskovdal lápban találták meg a holttestet.^[1] A rendőrség szakemberei tanácstalanok voltak, ezért a múmia vizsgálatát és korának meghatározását Peter Glob régészprofesszorra bízták.^[1]^[5] A kezdeti vizsgálatok után Glob megállapította, hogy a holttest egy több mint kétezer éve feláldozott férfié.^[1]^[3]

Test

A tollundi férfi teteme a láp szélétől 50 méterre, és 2 méter mélyen a tőzegbe ágyazódva, féloldalt, hason feküdt a mocsárban. A holttest, a nyaka köré tekert szíjat és báránybőrsapkát kivéve teljesen meztelen volt, minden bizonnyal azért, mert növényi eredetű szálakból – mint például lenből, kenderből, vagy csalánból – készített ruházatát a láp savas közege teljesen elbontotta. Testét – kiemelten a fejét – a mocsár olyan tökéletesen konzerválta, hogy arcvonásai, ráncai, de még a serkenő szakállának rövid szálai is tökéletesen láthatóak.^[6]

Vizsgálatok és eredmények

A történelmi ismeretek alapján, a férfi múmiáját őrző mocsár a korai vaskorban alakult ki; ezért a tetem is hozzávetőlegesen 2000 éves.^[1] A tollundi férfi hajának ¹⁴C-es vizsgálata alapján a tudósok megállapították, hogy a test Kr.e. 400 óta fekszik a lápban. A legújabb szénizotópos vizsgálat pedig Kr. e. 292-82 közé^[7] teszi a halál időpontját.

A röntgenvizsgálat kimutatta, hogy a férfi feje sértetlen, szíve, tüdeje és mája jó állapotban konzerválódott. A felvételek alapján azt is megállapították, hogy halálakor 20 évesnél mindenképp idősebb volt, mert a bölcsességfogai már kinőttek; korát 40 év körülire becsülték. 161 centiméter magas, vékony testalkatú, ápolt férfi volt.

A halál oka

Az 1950-ben elvégzett első boncolás eredményeként az orvosok megállapították, hogy az illetőt inkább felakasztották, mint megfojtották.^[8] A kötél szorítása miatt a nyakán keletkezett barázda magasan, közvetlenül az áll alatt fut körbe, viszont a nyak hátsó részén, ahol a hurok elhelyezkedett, nincs nyoma csomónak. A 2002-ben, törvényszéki szakértők által végzett ismételt vizsgálatok megerősítették a kezdeti feltételezést.^[9] Annak ellenére, hogy a nyaki csigolya sértetlen volt (ami az akasztott áldozatok esetében is gyakori) a röntgen kimutatta, hogy a szintén sérülésmentes nyelv felfúvódott – ez egyértelműen akasztásos halálra utal.^[10]

Utolsó étkezés

A gyomor- és a béltartalom elemzése^[1] kimutatta, hogy a tollundi férfi utolsó étkezése során vadon termett gyümölcsökből és magvakból készített kását evett: árpa, lenmag, magvas gomborka (Camelina sativa), keserűfű, muhar, és kamilla maradványait különítették el. A férfi emésztőrendszerében hús nyomait nem találták, és az étel emésztettsége alapján halála előtt 12-24 órával evett utoljára. Bár a kor étkezési szokásait tekintve, a hasonló növényekből készített főzetek, levesek nem számítanak különlegesnek, két érdekességet^[1] mégis megállapítottak a kutatók:

A kása nagyon sokféle műveléssel termesztett, illetve vadon termő magvat tartalmazott; ezek között ritka, nehezen begyűjthető gabonafélék is elfordultak, és olyanok is amelyeket szándékosan csak kivételes alkalmak során használtak.
A kása alapanyagát olyan növények alkották, amelyek a vidéken kizárólag tavasz idején teremnek.

A pollenanalízis alapján a férfi a tél legvégén, illetve a tavasz elején lelte halálát.

Tollundi férfi ma

A tollundi férfi maradványait a dániai Silkeborg Múzeum kiállításán láthatja a nagyközönség. A kiállított múmiának csupán a feje eredeti,^[1] mert a szerves anyagok megóvására, 1950-ben alkalmazott konzerválási módszerek elégtelensége miatt, a testet nem tartósították. A lápi tetemek miután a szöveteket megőrző közegből kikerülnek, nagyon gyorsan kiszáradnak és a szövetek elporladnak. 1987-ben a Silkeborg Múzeum munkatársai a csontváz alapján szilikonból rekonstruálták a testet, és ez eredeti fejet a test-másolathoz illesztették.

A férfi két lábfeje és a jobb hüvelykujja a tőzegben kiválóan konzerválódott, ezeket az eredeti testrészeket elkülönítve, formalinban tárolják. Ennek alapján 1976-ban a Dán Rendőrség elkészítette a tollundi férfi hüvelykjének lenyomatát, amely a világ egyik legrégebbi ujjlenyomata.^[1]

Jyllandi lápi tetemek

A jyllandi Bjældskovdal lápból két további vaskori múmiát emeltek ki: 1938-ban a tollundi férfi megtalálási helyétől mindössze 90 méterre az ellingi asszony tetemére, illetve két évvel később, 1952-ben a grauballei férfi maradványaira találtak rá. A tudományos vizsgálatok mindkét esetben erőszakos halál, illetve feltételezett rituális gyilkosság nyomait találták.

Lásd még

Források

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ Silkeborg Public Library, Silkeborg Museum: The Tollund Man. Silkeborg Public Library, 2004. [2013. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
↑ Susan K. Lewis — PBS: Tollund Man. Public Broadcasting System — NOVA, 2006. (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
↑ ^a ^b Glob, P.. The Bog People: Iron-Age Man Preserved. New York: New York Review of Books, 304. o. (2004). ISBN 1590170903
↑ Archivált másolat. [2013. december 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 21.)
↑ (NYRB): P. V. Glob (1911-1985). New York Review of Books (NYRB). (Hozzáférés: 2007. szeptember 22.)
↑ Silkeborg Public Library, Silkeborg Museum: The Tollund Man: Hair and beard. Silkeborg Public Library, 2004. [2012. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 10.)
↑ J. van der Plicht, W.A.B. van der Sanen, A.T. Aerts, H.J. Streurman. „Dating bog bodies by means of ¹⁴C-AMS” (PDF). Journal of Archaeological Science (31), 471-491. o. [2011. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. ISSN 0305-4403. (Hozzáférés: 2010. március 21.)
↑ Silkeborg Museum, The Tollund Man's Appearance Archiválva 2011. július 19-i dátummal a Wayback Machine-ben, Silkeborg Museum and Amtscentret for Undervisning, Silkeborg Public Library, 2004
↑ Silkeborg Museum, Latest Research Archiválva 2011. július 19-i dátummal a Wayback Machine-ben, Silkeborg Museum and Amtscentret for Undervisning, Silkeborg Public Library, 2004
↑ Silkeborg Museum, Was the Tollund Man Hanged? Archiválva 2011. július 19-i dátummal a Wayback Machine-ben, Silkeborg Museum and Amtscentret for Undervisning, Silkeborg Public Library, 2004

Renate Germer. Múmiák a világ minden tájáról. Budapest: Tessloff és Babilon Kiadó, 38. o. (2006). ISBN 963-9446-86-6
Howard Reid: Halhatatlanok nyomában – Múmiák, halál és túlvilági élet, (fordító: Tamás Gábor) , Gold Book Kft. Kiadó, Debrecen, 1999. ISBN 963 9437 59 X
Christian Fischer. Der Tollund-Mann und die Elling-Frau. Silkeborg: Silkeborg Museum (1980) (németül)
Wijnand van der Sanden. Mumien aus dem Moor - Die vor- und frühgeschichtlichen Moorleichen aus Nordwesteuropa. Amsterdam: Drents Museum / Batavian Lion International (1996). ISBN 90-6707-416-0 (németül)
Peter Vilhelm Glob. Die Schläfer im Moor. München: Winkler (1966) (németül)
Tacitus. Germania. Ditzingen: Reclam (1972). ISBN 3-15-009391-0 (németül)
Peter Pieper, Heinrich Beck, Dieter Geuenich, Heiko Steuer. Moorleichen. Berlin / New York: de Gruyter (2001). ISBN 3-11-017164-3 (németül)