Budapesten született Luttenberger Ferenc vasesztergályos és Németh Terézia (1863–1943)[4] gyermekeként. Vasmunkásként dolgozott, majd 1918-ban csatlakozott a munkásmozgalomhoz. A Tanácsköztársaság alatt az ifjúmunkásokkal foglalkozó ügyosztályon állt alkalmazásban a közoktatásügyi népbiztosságon. 1920-ban nyolcévi börtönre ítélték. Az MSZMP megalakulásától fogva kivette részét a párt munkájából. 1925-től jelentek meg versei a kolozsvári Pásztortűz, a Kanadai Magyar Munkás, a moszkvai Sarló és Kalapács és a párizsi Munkásújság című lapokban, ezeket javarészt álnéven illetve névtelenül publikálta. 1944 októberében első felesége a Wesselényi utca 44. szám alatt működő zsidó kórházban haslövés következtében életét vesztette.[5] 1945-ben Gödöllőn ideiglenesen szolgabíróvá választották és ugyanebben az évben házasságot kötött Grüngold Lipót és Krausz Stefánia lányával, Rozáliával.[6] 1946-ban Vácra költözött, ahol a következő évtől nyugdíjazásáig a Váci Múzeum igazgatója volt. 1965-ben ismét megnősült.