Théophile Gautier
Nadar felvétele 1856-ból
Élete
Született	1811. augusztus 31. Tarbes
Elhunyt	1872. október 23. (61 évesen) Neuilly-sur-Seine
Sírhely	Montmartre-i temető
Nemzetiség	francia
Házastársa	Ernesta Grisi
Gyermekei	Judith Gautier Estelle Gautier Théophile Gautier, fils
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	regény, vers, útleírás, librettó
Irodalmi irányzat	romantika
Fontosabb művei	Mademoiselle de Maupin, Giselle
Kitüntetései	a francia Becsületrend tisztje
Théophile Gautier aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Théophile Gautier témájú médiaállományokat.

Théophile Gautier (Tarbes, 1811. augusztus 31. – Neuilly-sur-Seine, 1872. október 23.) francia romantikus költő, író, művészet- és irodalomkritikus.

Hároméves volt, amikor családja Párizsba költözött. Meglepően korán, 5 évesen kezdett olvasni. Daniel Defoe Robinson Crusoe-ja felgyújtotta képzeletét, és arról ábrándozott, hogy matróz lesz ha felnő. A Charlemagne gimnáziumban találkozott Gérard Labrunie-vel, a későbbi Gérard de Nervallal. Gautier rajongott a színházért, különösen a díszletfestésért. A gimnázium utolsó évében kezdett járni Louis-Édouard Rioult festő műtermébe, és ott fedezte fel, hogy rövidlátásban szenved.

1829. június 27-én Nerval bemutatta Victor Hugónak, aki később irodalmi mestere lett. 1830. február 25-én részt vett a híres Hernani csatájának nevezett előadáson. Feltűnő piros mellényben és széles karimájú lapos kalapban ült a nézőtéren, és így emlékezett vissza az emlékezetes estre az Histoire du romantisme című művében: „Jóval az előadás kezdete előtt ültünk be a Théâtre-Français nézőterére... Voltak közöttünk fiatal költők, festők, szobrászok – mindenki fiatal volt akkor! lelkes és hittel teli, készen arra, hogy győzzön vagy meghaljon a nagy irodalmi csatában…. Igen, hidegvérrel néztük a lárvaarcú, elmaradott gondolkodású urakat, a művészet, az ideálok, a szabadság és a költészet ellenségeit, akik az öregkori debilitástól remegő kézzel akarták elzárni a jövő kapuját. …Skalpokra vágytunk, de tudtuk, hogy csak parókákat szereztünk volna….”.^[1] Még aznap este megszakította tanulmányait Rioult-nál. Jelen volt a romantikát támogató nagy megmozdulásokon, és közben verseket írt. 1830-ban jelent meg a Poésies című kötete, de visszhang nélkül maradt. Édesapja fedezte a kiadás költségeit. Továbbra is részt vett Hugo és társainak összejövetelein (cénacle), és ott ismerkedett meg Célestin Nanteuil-jel. 1833-ban Gautier új kötetben jelentette meg első verseit Albertus ou L'Âme et le pêché címmel, s amelyet Nanteuil illusztrált. A cénacle-ban találkozott Eugène Renduel könyvkiadóval is. Az ő kérésére született 1833-ban a Les Jeunes-France, az összejöveteleken részt vevő művészek életéről szóló, rendkívül színes, ironikus hangú, éleslátó írás. 1835-ben jelent meg szintén Renduel kiadásában a Mademoiselle de Maupin, amely nagy botrányt keltett. A regény előszavában, amelynek minden egyes sorából intelligencia, ékesszólás és tiszteletlen irónia árad, erőteljesen tiltakozik az ellen, hogy a moralisták beleszóljanak az irodalomba. Gautier a művészet teljes függetlenségét vallotta (l’art pour l’art).

Honoré de Balzac tehetségesnek találta Gautier-t, és 1836-ban elhívta a La Chronique de Paris újsághoz. Itt jelentek meg első novellái (La Morte amoureuse, La Chaîne d'or) és művészetkritikai írásai. Ezzel egyidőben a France littéraire-nek és a La Presse napilapnak is dolgozott. Megközelítőleg kétezer cikket írt a La Presse számára. Élete folyamán publikált még a Figaro-ban, a Caricature-ben, a Musée des Familles-ban, a Revue de Paris-ban és a Revue des Deux Mondes-ban. Művészetkritikai írásaiban nem szorítkozott kizárólag a műtárgy bírálatára és elemzésére, hanem szavakkal próbálta visszaadni azt az esztétikai érzést, amelyet a műtárgy közvetlen látványa keltett benne. A napi rendszerességgel végzett, néha nyomasztó újságírói munkája mellett verseket, drámákat írt és sportolt is (bokszolt és evezett). 1838-ban jelent meg La Comédie de la Mort című verseskötete, Shakespeare, Goethe és Dante hatása érződik a verseken. 1839-ben a színház vonzásába került, amelyet mindig is csodált, és szeretett. Lírai, pasztorális darabokat írt. Leghíresebb balettlibrettója a Giselle, melyet 1841. június 28-án mutattak be nagy sikerrel a párizsi Operában.

A művészetkritika mellett minden idejét a versírásnak szentelte. A költészet szenvedély, szórakozás, napi gyakorlat volt számára. 1852-ben jelent meg az Émaux et Camées első változata, s amely 1872-ig újabb költeményekkel bővült. Neuilly-sur-Seine-ben, lakásán fogadta barátait, rendszeresen találkozott Baudelaire-rel (de temetésére nem ment el), Ifj. Alexandre Dumas-val, Gustave Flaubert-rel, Pierre Puvis de Chavannes-nal. Mathilde hercegnő, aki könyvtárosának nevezte ki Gautiert, irodalmi szalonokat tartott, és ott találkozott Hippolyte Taine-nel, Charles-Augustin Sainte-Beuve-vel, Prosper Mérimée-vel, Edmond et Jules de Goncourt-ral, továbbá festőkkel, szobrászokkal, tudósokkal. Gautier iskolateremtőnek számított, Baudelaire „tökéletes költőnek” nevezte, és tanítványának vallotta magát. Neki dedikálta a Romlás virágait (Les Fleurs du mal). Théodore de Banville is neki ajánlotta verseit.

1840-ben Spanyolországba utazott, melyet már ismert Alfred de Musset és Victor Hugo műveiből. A következő évtizedekben eljutott Algériába (1845), Olaszországba (1850), Görögországba és Törökországba (1852), Oroszországba (1858). 1869-ben a Journal Officiel tudósítójaként volt jelen Egyiptomban a Szuezi-csatorna megnyitásakor.

Jacques-Joseph Moreau francia pszichiáter 1844-ben létrehozta a Hasis klubot a párizsi Szent Lajos-szigeten, a Pimodan hotelben. Ő volt az első orvos, aki rendszeresen vizsgálta a hasis központi idegrendszerre gyakorolt hatását. A hasisról és az elmebajról című könyvének megállapításai még ma is érvényesek. Gautier az elsők között vett részt a drogos kísérletekben. Honoré Daumier és Eugène Delacroix festők, Gérard de Nerval, Gustave Flaubert, Id. Alexandre Dumas és Honoré de Balzac is látogatták a szeánszokat. Baudelaire ott írta a Romlás virágait. Gautier a Hasis klub című írásában számolt be a klub működéséről. 1849 februárjában, a könyv megjelenése előtt cikket írt a Revue des Deux Mondes-ba , amelyben röviden ismertette a klub célját. Gautier nem vett részt túl gyakran az összejöveteleken. „Kb. tíz alkalom után örökre lemondtunk erről a bódító szerről. Nem azért, mert fizikai szenvedést okozott, hanem azért, mert az igazi irodalom csak a természetes álmokból merít ihletet…” A Les paradis artificiels című írásában rendkívül pontosan írta le a drog rossz hatását.

1862-ben a Szépművészetek Nemzeti Társasága elnökévé választották. Bizottság segítette munkáját, melyben korának legkítűnőbb festői vettek részt: Eugène Delacroix, Pierre Puvis de Chavannes, Édouard Manet, Albert-Ernest Carrier-Belleuse et Gustave Doré. A kevésbé ismert irodalmárok irigyelték kinevezését, és háromszor akadályozták meg felvételét a Francia Akadémiába. 1867-ben a kormány hivatalos művészetkritikusaként elmarasztaló bírálat helyett, állását kockára téve, dicsérően írt az Hernaniról. Ugyanabban az évben III. Napóleon kérésére jelentést készített a Szépirodalom negyedszázados fejlődéséről, és habozás nélkül dicsérte a Kis Napoleon és a Századok legendája szerzőjét, Victor Hugót. Művészetkritikusként elismerte, hogy az Hernanival Hugo megújította a színházat. Gautier élete végén nagy szegénységben élt, mert elvesztette szerény nyugdíját. Hugo közbenjárására visszakapta.^[2] 1872. október 23-án hunyt el, a montmartre-i temetőben helyezték örök nyugalomra.

• Poésies
• Albertus ou L'Âme et le pêché
• La Comédie de la mort
• Espagna
• Émaux et camées

• Mademoiselle de Maupin. Double amour
• Fortunio
• Militona
• Les Roués innocents
• Jean et Jeannette
• La Belle Jenny
• Arria Marcella, souvenir de Pompéi
• Avatar
• Jettatura
• Le Roman de la momie
• Le Capitaine Fracasse (Fracasse kapitány, 1863)
• Spirite

• Le Voyage en Espagne
• Caprices et zigzags
• Italia (bejezetlen)
• Constantinople
• Quand on voyage
• Loin de Paris
• Voyage en Russie
• L'Orient
• Les Vacances du lundi

• Une larme du diable
• Giselle, ou Les Wilis
• Un voyage en Espagne

• A lélekcsere. Regény; ford. Szekula Gyula; Franklin, Bp., 1877 (Olcsó könyvtár)
• A múmia lába. Az eredeti teljes szöveg és hű fordítása; ford. Zolnai Béla; Lantos, Bp., 1920 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár)
• Arria Marcella / Dafné kisasszony; ford. Takács Mária; Világirodalom, Bp., 1922 (A világirodalom gyöngyei; Théophile Gautier Válogatott művei)
• Baudelaire; ford. Tóth Árpád; Kultúra, Bp., 1922 (Kultúra Könyvtár)
• Maupin kisasszony; ford. Benedek Marcell; Genius, Bp., 1922 (A regényírás művészei)
• Az arany gyapjú / A kerti pavillon; ford. Takács Mária; Világirodalom, Bp., 1922 (Théophile Gautier Válogatott művei; A világirodalom gyöngyei)
• Kleopatra egy éjszakája; ford. Babits Mihály; Genius, Bp., 1923
• Elcserélt párok. Regény, 1-2.; Tolnai, Bp., 1926 (Világkönyvtár)
• Zichy; ford., bev. Rózsaffy Dezső; Amicus, Bp., 1927 (Magyar művészeti könyvtár)
• Avatar. Regény; Tolnai, Bp., 1927 (Tolnai regénytára)
• Jettatura. Regény / Az ezerkettedik éjszaka; Tolnai, Bp., 1928 (Tolnai regénytára)
• Spanyolvér. Regény; ford. Buzsáki Pál; Színes Regénytár Kiadóvállalat, Bp., 1929 (Szines regénytár)
• Fracasse kapitány. Regény, 1-2.; ford. Balogh Barna; Légrády testvérek, Bp., 1929 (Pesti Hírlap könyvek, 92-93.)
• A múmia regénye. Regény; ford. Buzsáki Pál; Színes Regénytár Kiadóvállalat, Bp., 1929 (Szines regénytár)
• Az ezerkettedik éjszaka; Siményi, Bp., 1943
• Jean és Jeanette; ford. Gyenes István; Szabó, Bp., 1944
  • (Csak a testemnek higgy! címen is)
• Fracasse kapitány. Regény, 1-2.; ford., ifjúsági átdolg., utószó Bartócz Ilona; Móra, Bp., 1963 (Ifjúsági kiskönyvtár)
• Csak a testemnek higgy! Regény; ford. Gyenes István; Nesztor, Bp., 1991 (Heléna könyvek)
  • (Jean és Jeanette címen is)

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Théophile Gautier témában.

• Senninger, Claude-Marie. Théophile Gautier. Une vie, une œuvre (francia nyelven). Párizs: SEDES (2001). ISBN 2718119233 
• Delvaille, Bernard. Théophile Gautier (francia nyelven). Canteleu: Tirage(s) limité(s) (2003). ISBN 2915386005 

• Théophile Gautier (francia nyelven). poetes.com. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 3.)