A The Fairfield Four amerikai egy több mint 100 éve létező amerikai gospel énekegyüttes, amely 1921-ben trióként jött létre a Fairfield Baptist Church-ben, Nashville-ben.

Az együttest egy gyülekezi segédlelkész, J. R. Carrethers alapította a fiaiból, Rufusból és Haroldból, valamint szomszédjukból, John Battle-ből. 1925-ben az együttes kvartetté alakult, amikor Lattimer Green is csatlakozott hozzá. Az 1930-as években Green kilépett, viszont William Malone és Samuel McCrary csatlakozott (megtartották a Fairfield Four nevet a taglétszám ellenére). Az első rádióadásukat követően az énekegyüttes Nashville-en kívül is ismerté vált.

1942-ben a megnyertek egy versenyt, amelynek eredményeként a CBS hálózatához lehetett csatlakozni. Az együttes a következő évtizedben a gospel hírességévé vált. Az 1940-es években a tagság tovább fejlődött. A következő 15 évben a csoport több mint 100 lmemezfelvételt adtak ki.

1949-ben Sam McCrary vette át a az együttes vezetését. Folytatták a felvételeket és a turnékat. Különféle tagcserék is voltak.

Bár az együttes 1950-ben látszólag feloszlott, és az alabamai Greenville-be költözött. McCrary megőrizte a „Fairfield Four” nevet.

1954-ben McCrary kiszállt, mert politikai pályára lépett. Az 1950-es évek végére a csoport népszerűsége alábbhagyott, mert az a cappella gospel-éneklés iránti érdeklődés csökkent. 1960-ban az együttes fel is oszlott.

1980-ban az együttes újraalakult, hogy részt vegyen egy speciális „Quartet Reunion” programban az alabamai Birminghamben, majd 1981-ben ismét felléptek, mint „Black American Quartet Traditions”. Az újjáélesztett énekegyüttes az 1980-as évektől napjainkig fellép.

• Angels Watching Over Me
• One World, One People, One God, One Religion, 1980
• Angels Watching Over, 1981
• Revival, Nixon Studio, 1989
• Standing in the Safety Zone, 1992
• Standing on the Rock, 1995
• I Couldn't Hear Nobody Pray, 1997
• Wreckin' the House, 1998
• Fairfield Four and Friends Live from Mountain Stage, 2000
• The Bells Are Tolling, 2001
• Road to Glory, 2001
• Beautiful Stars „Isaac Freeman” and „The Bluebloods”, 2002
• Still Rockin' My Soul, 2015

• 1989: Nemzeti Örökség Díj (National Endowment for the Arts – National Heritage Fellows (az Amerikai Egyesült Államok kormányának legmagasabb kitüntetése a hagyományos művészetek terén)
• 1994: Tennessee: életmű-díj
• 1995: Nashville Music Award Lifetime Achievement Award
• 1996: James Cleveland Stellar Award
• 1997: Grammy-díj – for Best Traditional Gospel Album, for I Couldn't Hear Nobody Pray
• 1998: Grammy-díj a legjobb hagyományos soul gospel album kategóriában
• 1999: Gospel Music Hall of Fame
• 2002: Grammy-díj – for Album of the Year, for contribution in O Brother, Where Art Thou? (soundtrack)
• 2015: Grammy-díj – for Best Roots Gospel Album, for Still Rockin' My Soul!
• 2016: Barbershop Harmony Society Honorary: életmű-díj

• http://www.thefairfieldfour.com/
• https://www.arts.gov/honors/heritage/fairfield-four
• https://www.singers.com/group/Fairfield-Four/
• Spotify

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Fairfield Four című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.