A tepei bazilika vagy Tepe-dombi bazilika (albán Bazilika e Tepes, Bazilika në Kodër të Tepes) a 4. század végén épült ókereszténybazilika romja az albániaiElbasan városában. A háromhajós-apszisos bazilika az 5. század második felében a mai Elbasan helyén állt Scampis püspökeinek temetkezési helye volt, de a 6. század után elveszítette szakrális jelentőségét. Az Albánia területéről ismert egyik legkorábbi ókeresztény bazilika 5. századi, geometrikus mintázatú mozaikpadlóval. A szabadon látogatható romterület a mai Elbasan városközpontjától negyedórás sétával közelíthető meg.
Története
A mai Elbasan helyén a római korban a Genusus (ma Shkumbin) folyó völgyében felépült hadi és kereskedelmi út, a Via Egnatia egyik állomáshelye állt Scampis néven. Az i. sz. 2. századra vicusszá fejlődött[1] településen a rómaiak 320 körül egy egész légió befogadására alkalmas castrumot építettek.[2] Az 5. században Scampis már a dyrrhachiumi metropóliához tartozó püspöki székhely volt,[3] de a 4. század végén a castrumtól nyugatra felépült[4] tepei bazilika azt tanúsítja, hogy a településen már az előző évszázadban jelentős keresztény közösség élt. A régészeti feltárások alapján három ókeresztény templom ismert a modern Elbasan területéről: a legkorábbi építésű tepei bazilika mellett a déli városkapunál található, 5. századi bezistani bazilika, valamint a mai várnegyed területén egy kisebb, 6. századi templom.[5]
Az eredetileg is háromhajós, narthexen keresztül megközelíthető, de puritán templomot[6] az 5. században átalakították. Ekkor készült el a belső tér mozaikpadlója és a faragott kőikonosztáz, valamint exonarthexet és sírkápolnát is toldottak az épülethez.[7] Az új épületrészekben fontos egyházi méltóságok sírhelyeit alakították ki az 5. század második felében. Vélhetően Scampis püspökeit temették a bazilikába, a sírkápolna egyik sírköve mindenesetre megőrizte egy bizonyos Stephanus püspök nevét.[8] A püspöki sírhely, és az, hogy az 5. században püspöki trónust is kialakítottak a bazilikában,[9] arra utal, hogy ez a bazilika lehetett a scampisi püspökség első székesegyháza. Amikor azonban Hormiszdasz pápa követei 519-ben vizitációt tettek Scampisban, Trojus püspök a források szerint a „Szent Péternek szentelt székesegyházban” fogadta a legátusokat. A történeti munkák szerint ez a castrum déli kapujánál lévő bezistani bazilikával azonosítható, azaz a tepei bazilika bár a 6. században is megőrizte vallási jelentőségét, már bizonyosan nem volt Scampis főtemploma.[10]
Az ezt követő évszázadokból sem az írott források, sem a régészeti ásatások nem szolgálnak további információval a bazilika életéről, a középkor korai évszázadaiban pedig maga Scampis városa is elnéptelenedett.[11]
Leírása
A tepei bazilika romjai Elbasan nyugati részén, a várnegyedtől légvonalban mintegy 600 méterre, a Zaranika-patak jobb partján emelkedő Tepe-dombon (albán Kodra e Tepes), új építésű lakóházak gyűrűjében találhatóak. Az állagmegóvást az épületmaradványok fölé emelt tetőzet biztosítja, a mozaikpadlót esetenként homokréteggel fedik el.[12] A korabeli Via Egnatián nyugat felől érkezők feltehetőleg a dombtetőre érve pillanthatták meg Scampis castrumát,[13] ahonnan a korabeli város falakon kívüli temetőjén és a nyugati városkapun át vezetett az út Scampisba.[14]
Az épület belső terét oszlopsorokkal főhajóra és két, rendkívül keskeny mellékhajóra osztották, a keleti tájolású szentélyzáródás apszidális kialakítású volt. A bazilikahajóba az épülettengelyre merőlegesen elhelyezett narthexen (előcsarnokon) keresztül lehetett belépni. A 4. század végi épület puritán kialakítása, téglafala és dísztelensége a közeli castrum katonai építészetével mutatott hasonlóságokat.[15] Az 5. században nagymértékben átalakították a bazilikát. Ennek során egy exonarthexet toldottak a korábbi narthexhez, a mellékhajók oszlopsorait befalazták, a bazilika északkeleti oldalához pedig egy sírkápolnát építettek, a falakba kettős osztatú ablakokat vágtak. A bazilikahajó belső terét szintén számottevően átalakították. Egyrészt a főhajót egy keresztény szimbólumokkal díszített, faragott kőikonosztázzal választották el a szentélytől és az ott kialakított püspöki trónustól is, amelybe egy lépcsősor vezetett fel. Másrészt a bazilika padlózatát márványlapokkal négy mezőre osztották, amelyeket mozaikokkal fedtek le.[16] A töredékesen fennmaradt mozaikpadló geometrikus motívumai hasonlóságot mutatnak a lini és a tushemishti bazilikákéval.[17] Az exonarthexben két egyházi elöljáró, a sírkápolnában pedig Stephanus püspök téglából és kőlapokból boltozatosan kiképzett sírjait helyezték el, de a mellékhajókban is további sírokat tártak fel.[18]
↑Ceka 2013:Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
↑Elsie 2010:Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
↑Gilkes 2013:Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698
↑Korkuti 2013:Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517
↑Nagel 1989:Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194
↑Pollo & Puto 1981:Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X
↑Réti 1991:Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890
↑Zavalani 2015:Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671
