Hoffmann Sándor pápai kereskedő és Freund Etelka fia.[3] Gimnáziumi és kereskedelmi iskolai tanulmányai után hivatalnok lett, majd 1884-ben a színipályára lépett, mint kardalos. Első igazgatója Csóka Sándor volt, aki tehetségét felismerve, kivette a kórusból. 1886-tól 1888-ig Kövessy Albert miskolci társulatánál szerepelt, 1891-ben Aradi Gerő, 1894-ben Tiszay Dezső volt az igazgatója. Többek között Aradon, Temesvárott, Debrecenben is működött. Ez utóbbi helyről szerződtette a Vígszínház, amelynek 1896-tól, megnyitásától kezdve 21 esztendeig vezető tagja volt. A színház megnyitó előadásán Jókai MórBarangók című darabjában ő kapta az első nyíltszíni tapsot. Neve egybeforrt a Vígszínház diadalmas fénykorával, úgyszólván minden darabban szerepet játszott.
1898. május 26-án feleségül vette Vízváry Mariskát, akitől azonban utóbb elvált.[4] 1917-től 1921-ig a Városi Színház helyettes igazgatója volt, ahol különösen az operai előadások népszerűsítésével szerzett jelentős érdemeket. 1915. november 18-án a leégett szabadkai színház pótlására készült új színházterem megnyitására mondott az Országos Színészegyesület megbízásából emlékezetes felavató beszédet. 1921-ben egy ideig Almássy Endrével együtt jelmezkölcsönző intézete is volt. 20 évig tagja volt az Országos Színészegyesület tanácsának és főleg a nyugdíjintézet kiépítése körül szerzett érdemeket, melyeket az Országos Színészegyesület tanácsa azzal is elismert, hogy arcképét a tanácsterem részére megfestette. 1921. november 20-án a Fővárosi Operettszínház helyettes igazgatója, 1922. december 23-án pedig igazgatója lett. Ebben a pozíciójában érte a Budapesten 1925. április 26-án hirtelen bekövetkezett halála, melyet érelmeszesedés okozott.
