A 11. székely huszárezredben szolgált. Hivatásos katonai pályáról őrnagyként vonult vissza. A forradalom kitörése után Gál Sándor ezredes hívására lépett be a Honvédségbe. Csíkszereda térparancsnokaként kezdte meg a Nemzetőrség megszervezését. 1849. március 7-én Bem tábornok alezredessé nevezte ki.
A fegyverletétel után Csíkszépvízben elfogták, Kolozsvárra vitték, ahol Urban ezredes kötél általi halálra ítélte, és a Szamosfalva felé vezető út mellett Sándor László kormánybiztossal együtt, 1849. október 18-án kivégeztette. A kivégzés helyén ma is emlékmű van. Később hamvait át akarták vinni a Házsongárdi temetőbe, de végül oda csak egy síremléket emeltek.
A szamosfalvi emlékmű régi képeslapon. A 2000-es években már csak az alsó része volt meg.A felújított emlékmű 2013 októberében
Jegyzetek
↑Születésének dátuma tévesen szerepel az emlékművön is, melyen október 26-a látható.
↑A temetőben később felállított síremlékén november 9 szerepel halála dátumaként.
Források
Karciány Géza: Magyar Vértanuk Könyve, Vass József Könyvkiadóhivatala, Budapest, 1906
Györkey Jenő–Sághy Gyula: Házsongárdi rekviem, Recski Kiadó, Budapest, 2003
További információk
Hol végezték ki Tamás Andrást és Sándor Lászlót? Krónika, 2012. nov. 29. Online hozzáférés
Tamás András és Sándor László szamosfalvi emlékműve, Nemzeti portrétár
Asztalos Lajos: Helytörténet – A két honvéd vértanú kivégzőhelye, sírja, Szabadság, 2011. augusztus 16. Online hozzáférésArchiválva2015. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
