Takáts Gábor, született: Polgár, névváltozat: Takács (Izsák, 1862. szeptember 12.[1] – 1925 és 1942 között) posta- és távíró segéd-, majd főellenőr, vegyész, író.
Élete
Polgár (Takács) Gábor és Móricz Klára polgári szülők fia. Elemi iskoláinak elvégzése után Szilárdffy Károly helybeli gyógyszerész vette magához, akinél hat évet töltött és nem csak a gyógyszerészetben, de a távirászatban is kiképezte magát. Ezután Budapesten a pénzügyigazgatóságnál díjnokoskodott; majd 21 éves korában letette a postakiadói vizsgát. 1886-ban a postaigazgatóság segédtisztnek nevezte ki. 1902-ben királyi posta- és távíró-segédellenőrré léptették elő. Később Szekszárdon lakott. Mint vegyész 1892-ben egy írás-sokszorosító anyagot állított össze, melyet a századforduló környékén is több irodában használtak és négy államban szabadalmaztak. 1925. október 4-én Pesterzsébeten házasságot kötött a veszprémi születésű Ónody Annával (Veszprém, 1869. augusztus 1. – Budapest, 1942. május 13.),[2] Ónody Pál és Lódor Mária lányával.[3]
Nevét P. Takács Gábornak írta.
A vidéki és fővárosi, napi és heti lapokba írt szépirodalmi tárcacikkeket, elbeszéléseket, rajzokat, költeményeket és szakcikkeket a Posta Közlönybe.
Munkái
- A bujdosó. Népies elbeszélő költemény. Paks, 1888.
- Szivek és jellemek. Beszélygyűjtemény. Kalocsa, 1889.
- Az élet játékai. Beszélygyűjtemény. Kalocsa, 1890.
- Két szinmű. Margit vagy a postamester úr leánya, vígj. 1 felv. A nagynéni kedveltje, vígj. 2 felv. Kézirat gyanánt. Kalocsa, 1892.
- Tudnivalók a posta és távirda köréből. Kereskedők, iparosok és magánzók használatára. Az érvényben levő szabályok az új pénzrendszer alapján. Távirdai táblával. Kalocsa, 1893.
Jegyzetek
Források
