Szülei Takács István és Aradi Erzsébet. Ikertestvére tíz hónaposan halt meg diftériában. 1947-ben Nagykanizsáról Balatonboglárra költöztek szülei. Általános és középiskolai tanulmányait Tabon végezte el. 1964-1965 között Karádon óvónőként dolgozott. 1965-1970 között az ELTE BTK magyar történelem szakos hallgatója volt. 1970-2007 között a Magyar Televízió gyermekműsorok szerkesztőségén dolgozott, mint főmunkatárs. Ismeretterjesztő sorozatokat és játékfilmeket egyaránt készített. Szerkesztői munkájának fontos állomása volt az 1972-ben elkészült, Kemény Henrik legismertebb műveit megörökítő sorozat, a Vitéz László és a többiek. Dramaturgként rátalált Süsü, a sárkány figurájára, és elérte, hogy a történetből bábfilm készüljön. 1979-től rendezőként kezdett dolgozni. Több kisjátékfilm sorozat (Őrsbéli krónikák, Kicsi a bors...) után, 1986-ban mutatták be a nagy sikerű A világ legrosszabb gyereke című játékfilmjét. 1989 és 1997 között készítette a Kölyökidő (Kamaszodó Kamaszadó) című sorozatát, melynek író-rendezője volt. Nyugdíjba vonulását követően, 2007–2013 között a Gyermekszínházi Portál internetes újság főszerkesztője volt. 2010-2011 között a Bálint Ágnes Műhely művészeti vezetőjeként dolgozott. 2011-2012 között az MTVA Gyermek és Ifjúsági Főszerkesztőségének tanácsadója volt. 2014-2017 között a Debreceni Egyetem Néprajz Tanszékén médiaismereti szemináriumot vezetett. 2018-tól a Filmesház Magyar Televízió történetét kutató munkájában vesz részt, az Arcélek című sorozat egyik szerkesztője.
2018 végén az Új Pedagógia Szemlében megjelent Volt egyszer egy gyerektelevízió címmel a Gyermektelevízió történetét áttekintő tanulmánya.
