A török oktatási rendszerAtatürk reformjainak alapjain nyugszik, melyeket a török függetlenségi háború és a köztársaság kikiáltása után vezettek be. A rendszert az állam felügyeli, úgy alakították ki, hogy képzett munkaerőt legyen képes adni a szociális és gazdasági szektorok számára.[1]
Törökországban 12 év iskolai tanulás kötelező, 5,5 éves kortól 17,5 éves korig. A középiskola két részből áll, alsó és felső szintű középiskolából (middle school, high school).[2] Vannak állami illetve magániskolák is, a gyerekek többsége az állami oktatásban tanul, azonban egyre növekszik a magániskolákat választók száma, 2015-ben mintegy 1,1 millióan tanultak ilyen iskolában.[3] Léteznek általános középiskolák és specializált szakközépiskolák.
A középiskolai oktatás után lehetőség van felsőoktatási intézményben a továbbtanulásra. Minden egyetemre és főiskolára központi felvételi rendszer van, az ÖSS (Öğrenci Seçme Sınavı, Hallgató-elhelyezési vizsga), amelynek keretében a felvehető helyekre teljesítményüknek megfelelően osztják be a vizsgát sikeresen letevő tanulókat. E rendszer alól csak az Anadolu Egyetem Açıköğretim Fakültesi azaz Nyílt Oktatási Tanszéke kivétel.
2002-ben az állam, magán- illetve nemzetközi források 13 milliárd lírát költöttek az oktatásra Törökországban.[4] Törökország az OECD átlagnál kevesebbet költ oktatásra.[5]
Az írástudatlanok száma Törökországban 2015-ben mintegy 2,6 millió fő volt, a legtöbben, 1,3 millióan 65 év felettiek.[6]
A köztársaság megalapítása előtt nem nagyon volt országosan szervezett karaktere az oktatásnak. Háromféle iskola létezett: az első típusba a körzeti iskola és a medresze tartozott, ahol a Korán olvasását, memorizálását és az arab nyelvet tanították, a második típusba a reformiskolák és a középiskolák tartoztak, amelyek az újítást képviselték, a harmadik típusba pedig az egyetemek, valamint az idegen nyelvet tanító kisebbségi iskolák. 1924-ben bevezették az oktatási rendszer egységesítését, mely azt jelentette, hogy az első típusú vallási iskolákat bezárták, a második típusú iskolákat fejleszteni kezdték, a harmadik típust pedig állami felügyelet alá vonták. A változtatás leglényegesebb pontja az iskolarendszer szekularizációja volt. A rendszer általános iskolából, középiskolából (middle és high school), tanítóképző iskolákból, tanárképző intézményekből állt. 1928-ban elfogadták a latin betűs török ábécét, melynek célja az írástudatlanság csökkentése és a török nyelv érthetőbbé tétele volt. Minden iskolában kötelezően az új ábécével oktattak, minden oktatási anyagot ennek megfelelően újranyomtattak. Új iskolát csak az oktatásügyi minisztérium és a kapcsolódó szervek engedélyével lehetett ezentúl létrehozni.[7]
Törökországban a gyerekek 5,5 koruktól 17,5 éves korukig iskolakötelesek. Az 5-14 éves korú gyerekek 95%-a jár iskolába, ez alatta van az OECD-átlagnak. Az óvodások száma igen alacsony, a 4-éveseknek csupán 19%-a járt óvodába 2012-ben, ami jóval alatta van a 84%-os OECD-átlagnak. Ugyanebben az évben összesen 3287 óvodát tartottak számon az országban, 275 ezer gyerekkel.[8] 2012-ben az olyan 15 és 29 év közötti fiatalok száma, akik nem járnak iskolába és nem is dolgoznak, 29% volt.[9]
Törökország kevesebbet költ oktatásra, mint az OECD-átlag, a GDP 4%-át, a teljes kiadások 11%-át fordítja erre a célra. A legtöbbet a felsőoktatásban tanulókra költenek, 2012-ben 8193 dollárt hallgatónként, a legkevesebbet pedig az általános iskolásokra, tanulónként 2218 dollárt. A török tanárok az OECD-átlaghoz képest alulfizetettek, azonban a török fizetésekhez képest jobban keresnek az átlag felsőoktatási diplomával rendelkezőknél.[9]
Törökországban kifizetődő a diploma szerzése, a diplomások 2012-ben 91%-kal kerestek többet, mint a középiskolai végzettséggel rendelkezők. A diplomás nők 99%-kal keresnek többet, mint a középiskolai bizonyítvánnyal dolgozó nők. A diplomás nők 65%-a állt foglalkoztatásban, míg a middle school vagy az alatti végzettséggel rendelkezőknek csupán 25%-a. 2012-ben a 25-64 éves korosztály 15%-a rendelkezett felsőoktatásban szerzett végzettséggel, ami az OECD-átlag fele. Törökországban több nő végez természettudományos szakokon, mint az OECD-átlag, 2012-ben a számítástechnika szakokon végzettek 29%-a volt nő, szemben az OECD 20%-os átlagával, a mérnöki, építőipari és gyáripari szakokon diplomát szerzettek 32%-a volt nő (az OECD-átlag 28%), a tudományok területén pedig a végzettek 54%-a nő volt, szemben az OECD 44%-os átlagával.[9]
Ha a jelentkező sikeresen leteszi az ÖSS (Öğrenci Seçme Sınavı) felvételi vizsgát, egyetemen folytathatja tanulmányait.
A törökországi egyetemek többféle képzést ajánlanak: kétéves felsőfokú képzettséget adó tanfolyamokat (associate's degree), melyre szakközépiskolai bizonyítvánnyal rendelkezők jelentkezhetnek felvételi vizsga nélkül; 4 éves alapképzést (bachelor's degree), 2 éves mesterképzést (master's degree), 4 éves doktori képzést és egyéb posztgraduális képzéseket.[10] Törökországban 2016-ban 183 egyetemet tartottak nyilván.[11] A műszaki egyetemek programjait az Egyesült Államok Mérnökképzésért Felelős Akkreditációs Bizottsága (ABET) is elismerte, így azok megfelelnek az amerikai programoknak is.[12]
A török egyetemek rendszeresen részt vesznek a Socrates - és Erasmus-programokban, mely elősegíti a diákok és oktatók mozgását az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség valamint a tagjelölt országok között. Egyre több török hallgató tanul külföldi egyetemeken, és 2014-ben több mint 50 000 külföldi diák tanult török felsőoktatási intézményekben.[13][14]
2016-ban az ország tíz legjobb egyeteme közé a következők tartoztak:[15]
