Mind festészetében, mind rajzaiban és metszeteiben a kis méreteket kedvelte. Miniatűr akvarellképei különösen népszerűek voltak, és nagy számban találtak vásárlókra. „Egyéniségéhez – írta róla Kós Károly – hozzátartozik a finom nyestecset, a habos rajzpapiros és a transzparens vízfestés könnyű kezelése.” A sokszorosító grafikában a színes linóleummetszést művelte. Tenyérnyi lapjait több dúcról (néha nyolc-tízről) nyomtatta, így azok festmény hatását keltették. 1921 és 1927 között négy linóleummetszet-mappáját jelentette meg, melyekhez Kós Károly, illetve Kelemen Lajos írt előszót. Egyike volt a két világháború közti korszak leggyakrabban foglalkoztatott illusztrátorainak. A kései szecesszió stílusába illeszkedő rajzai jelentek meg a Tizenegyek antológiájában (1924), ifjúsági regényekben, verskötetekben. Történelmi témájú képekkel, műemlékeket ábrázoló rajzokkal illusztrálta Nagy PéterÓ, kedves Kolozsvár! című városkalauzát, Kelemen Lajos és Bíró Vencel történeti tanulmányait.
Számos rajza és metszetlapjának reprodukciója jelent meg a Pásztortűz, a Művészeti Szalon, a Vasárnapi Újság, a Magyar Nép és A Hírnök folyóiratokban. Képzőművészeti jegyzeteket, kritikai írásokat közölt mindenekelőtt a Pásztortűzben. Színes növényrajzaival jelent meg Palocsay RudolfKísérleteim (Bukarest, 1954) című könyve.
.svg){kind=small}
