"Mindent megteszek, hogy az embereket felvidítsam. Azért szeretek játszani is, hogy megérezzék, mennyire szép létezni. Akármi van. Látom, sokan olyan bizonytalankák. Nem bontakozik ki a kis lelkük, hogy rájöjjenek, mihez van közük. Már azon is szomorkodnak, hogy élnek. Iparkodom terelgetni, magammal huzigálni őket. (…) Nem izgultam azon, melyik színházba kerülök. Nem bánt, ha a szerep nem nagyobb egy nyúlfarknál. Csak adjuk oda magunkat a játéknak. (…) Úgy érzem, én azért vagyok itt, mert itt kell lennem. Mint egy lámpa, amelyik világít. Mint a szeretet meg a jóság. Most, hogy Arielt játszom A viharban, elgondolkodtam Prosperón. Nekem nincs varázserőm. De úgy szeretnék meghalni, mint ő. Olyan szép úgy elmenni, hogy minden dolgod elvégezted."