Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján.

A tányér a tálnál kisebb, laposabb háztartási edény. Fő funkciója az egyéni ételadagok elkülönítése személyes étkezésnél, de dísztárgyként a konyha, a pitvar díszítésére is használták.

Anyaga az őskorban, de még a középkorban is általában a fa volt. Később fazekasmesterek (tálasok) készítették. A magyar népi kultúrában a tányér általában belül mázas, kívül mázatlan cserépedény volt.

Legnagyobb tálas központjaink az Alföldön Hódmezővásárhely, Tiszafüred, Mezőtúr, továbbá a Dunántúlon Csákvár, Tata voltak. Az egyes tányérok díszítményei az adott központ jellemző motívumait tartalmazták.

A tányér az irgalmas szeretetet gyakorló szentek, pl. Árpádházi Szent Erzsébet attributuma (tányéron kenyér, hal vagy gyümölcs). ^[1]

• 
  Porcelántányér Miskolcról (1838)
• 
  Korondi tányér

• Magyar Néprajzi lexikon 5. kötet, Sz-Zs (1982) 199-200. old.

Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 163. o. ISBN 963-9257-17-6  

• Edény
• Fazekasság
• Porcelán

• Sz. Morvay Judit: A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában (Néprajzi Értesítő, 1955);
• Kresz Mária: Fazekas, korsós, tálas. Néhány szempont fazekasközpontjaink kutatásához és összehasonlításához (1960).