Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Szőke Lajos (egyértelműsítő lap).

Szőke Lajos
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1931)
Született	Szőke Lajos Gyula 1869. augusztus 9.[1] Pest
Elhunyt	1957. december 27. (88 évesen)[1] Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	színész
Kitüntetései	Farkas–Ratkó-díj (1905) Farkas–Ratkó-díj (1919)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőke Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szőke Lajos (Pest, 1869. augusztus 9.^[2] – Budapest, 1957. december 27.)^[3] színész, epizodista.

Szőke Lajos kovácsmester és Pfann Szidónia fiaként született. Budapesten tett érettségit, majd 1887-ben beiratkozott Molnár György színésziskolájába. 1888 áprilisában kezdte pályáját Miskolcon, Hatvani Károly és Rakodczay Pál egyesített társulatánál. Elismert és elsőrangú színész volt Kassán, Szabadkán, Pécsett, Győrött, Egerben, Brassóban, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Székesfehérváron és Sopronban, sőt Budapesten is, a városligeti Színházban. S míg a vidéki színész kenyerét ette, Rómeótól Goldstein Számiig játszott mindent.

1899-ben a Vígszínház tagja lett, 1900 júliusában Keglevich István gróf átvitte 1909. szeptember 1-jével a Nemzeti Színházba. Az állami színpadon, ha nem is nagy feladatokban, de sok értékes figurával ért el szép sikereket, amelyek sorában a legutolsó a Süt a nap cigánya volt.

1905 áprilisában elnyerte a Farkas–Ratkó-díjat. 1925. november 28-án megülte Nemzeti Színházi tagsága 25 éves jubileumát (Süt a nap). 1930. december 31-ig működött az intézménynél. Mint vendég rendezett a Terézkörúti Színpadon. Felfedezte Abonyi Géza és Nagy Adorján tehetségét.

Felesége Jablonszky Gizella volt.

• Fábián (Shakespeare: Vízkereszt)
• Jensen (Ibsen: Vadkacsa)
• Bowling (ifj. Dumas: A szerelem gyermeke)
• János (Szemere Gy.: Erősek és gyengék)
• bíró (Shakespeare: Szeget szeggel)
• cigány (Zilahy: Süt a nap)
• Kátsa (Gárdonyi: A bor)

1889–90: Völgyi György; 1893–94: Kárpáthy György; 1894–95: Aranyossy Gyula; 1895–96: Veszpréminé; 1896–97: Dobó Sándor; 1897 tavaszán: Aranyossy Gyula, majd Vígszínház, Nemzeti Színház.

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
• Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. IV. kötet (Rabatinszky Mária – Zwischenakt). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. 1931. 318. o.