A szüsztéma teleion (görög ’teljes rendszer’) az ókori görög zeneelmélet hangrendszere. Két oktáv hangterjedelmet fog át úgy, hogy négy azonos felépítésű, ereszkedő diatonikus tetrachordot és egy „hozzákapcsolt hangot”, proszlambanomenoszt foglal magában. A tetrachordokat párosával szünaphé, közös hang kapcsolja össze, az így létrejövő egységeket diazeuxisz, azaz egy egész hangköz választja el egymástól illetve a proszlambanomenosztól. Ez a „változatlan rendszer”, a szüsztéma ametabolon.
A „változó rendszer”, a szüsztéma metabolon úgy jön létre, hogy a szüsztéma ametabolon kiegészül egy tetrachordon szünémmenónnal, azaz egy ötödik hasonló felépítésű tetrachorddal, amely – mint a neve is mutatja – diazeuxisz helyett szünaphéval kapcsolódik a középhanghoz, a meszéhez. Ez a tetrachord az eredeti rendszer tetrachordon diezeugmenónja egy hanggal mélyebbre transzponálva (e' – d'– c' – h helyett d' – c' – b – a), aminek a félhang hangköze így a meszé fölé kerül.
| szüsztéma metabolon
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| tetrachordon szünémmenón
|
|
szüsztéma ametabolon
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
a'
|
|
nété hüperbolaión
|
|
|
|
|
|
g'
|
|
paranété hüperbolaión
|
|
|
|
|
|
f'
|
|
trité hüperbolaión
|
|
|
|
|
szünaphé →
|
e'
|
e'
|
nété diezeugmenón
|
o
k
t
o
c
h
o
r
d
|
| nété szünémmenón
|
d'
|
|
|
d'
|
paranété diezeugmenón
|
| paranété szünémmenón
|
c'
|
|
|
c'
|
trité diezeugmenón
|
|
|
|
|
|
h
|
parameszé
|
| trité szünémmenón
|
b
|
diazeuxisz →
|
|
|
|
| meszé
|
a
|
← szünaphé →
|
a
|
|
meszé
|
|
|
|
|
g
|
|
likhanosz meszón
|
|
|
|
|
f
|
|
parhüpaté meszón
|
|
|
|
szünaphé →
|
e
|
e
|
hüpaté meszón
|
|
|
|
|
|
d
|
likhanosz hüpatón
|
|
|
|
|
|
|
c
|
parhüpaté hüpatón
|
|
|
|
|
|
|
H
|
hüpaté hüpatón
|
|
|
|
|
diazeüxisz →
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A
|
|
proszlambanomenosz
|
|
A hangrendszer harmóniái – vagyis a különböző oktávtípusok, hangfajok – abban különböznek egymástól, hogy a diatonikus tetrachordokon belül hol helyezkedik el a félhang. A dór hangfaj esetén a félhang legalul van (felülről lefelé haladva: egész hang – egész hang – félhang), a fríg esetén középen (egész hang – félhang – egész hang), a líd esetén felül (félhang – egész hang – egész hang). A mellékhangfajok – a hüpodór, hüpofríg, hüpolíd stb. a főhangfajokból származtathatóak. A „hüpo” (’lent’) előtag magyarázata, hogy az alaphangfaj „felső” (mélyebb) tetrachordja itt „lefelé” (magasabbra) helyeződik át (figyelembe veendő, hogy a görögök a mai szokással ellentétben felülről lefelé építették fel hangsoraikat).
A hangfajokat kétféleképpen ábrázolhatjuk. Egyik lehetőség, hogy mindegyiket a törzshangok sorozatának egy-egy oktávnyi kivágataként értelmezzük, pl. dór: e' – e, mixolíd: h – H stb. A másik, hogy a hangokat egy rögzített oktáv keretébe illesztjük, és ezen belül módosítjuk őket az adott hangfaj sajátosságainak megfelelően, pl. az e' – e keretben a fríg: e' – d' – cisz' – h – a – g – fisz – e. Ez utóbbi módszer a lírajátékkal függ össze, ahol a húrokat a szükséges harmóniának megfelelően az adott oktávkereten belül hangolták be.
| harmónia
|
hangok az e' – e oktávkeretben
|
oktávfajta
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| hüpodór
|
e'
|
|
d'
|
|
c'
|
h
|
|
a
|
|
g
|
fisz
|
|
e
|
a' – a
|
|
|
| hüpofríg
|
e'
|
|
d'
|
cisz'
|
|
h
|
|
a
|
gisz
|
|
fisz
|
|
e
|
g' – g
|
|
|
| hüpolíd
|
e'
|
disz'
|
|
cisz'
|
|
h
|
aisz
|
|
gisz
|
|
fisz
|
|
e
|
f' – f
|
|
|
| dór
|
e'
|
|
d'
|
|
c'
|
h
|
|
a
|
|
g
|
|
f
|
e
|
e' – e
|
|
|
| fríg
|
e'
|
|
d'
|
cisz'
|
|
h
|
|
a
|
|
g
|
fisz
|
|
e
|
d' – d
|
|
|
| líd
|
e'
|
disz'
|
|
cisz'
|
|
h
|
|
a
|
gisz
|
|
fisz
|
|
e
|
c' – c
|
|
|
| mixolíd
|
e'
|
|
d'
|
|
c'
|
|
b
|
a
|
|
g
|
|
f
|
e
|
h – H
|
A szüsztéma teleion legkorábbi leírása Eukleidésztől maradt fenn, a legteljesebb pedig Ptolemaiosztól. A középkori zene a hét oktávfajtából vezette le a nyolc tonust, amelyekből a mai nyugati hangrendszer kifejlődött.
Források
Külső hivatkozások
Zeneportál
• összefoglaló, színes tartalomajánló lap
