A szóhasadás (más néven párhuzamos alak- és jelentésmegoszlás) a paronímia (hasonlóalakúság) egyik fajtája, amikor egyazon szó akár alap-, akár toldalékos formájában két vagy több alakváltozatra bomlik, és az egyes alakváltozatok között részleges vagy teljes jelentésmegoszlás vagy jelentéselkülönülés áll be (a stílusbeli és a használatbeli különbséget is ideértve). A szóhasadás a szóalkotási módok közé tartozik.

Szóhasadás során két redundáns alak létezik egymás mellett, s ezek egymástól eltérő, önálló új jelentést kapnak. Szóhasadásról szemantikailag a hasonló alakú szavak esetén beszélünk, amikor egyes alakváltozatok megszilárdulnak.

A szóhasadást inkább történelmi folyamatnak tekintjük, mert a példák többsége régen, különféle hangváltozások (nyíltabbá válás, palatalizáció és depalatalizáció stb.) következményeként alakult ki. Az újabb keletű példák elsősorban tőváltakozáson alapulnak.

A szóalakok alaktani szempontból lehetnek tőváltozatok (ha egyazon tőből erednek), különbözhetnek hangrendben, ajakkerekítésben, egy magánhangzó meglétében vagy hiányában, egy mássalhangzó zöngésségében stb.

A szóalakok jelentés szempontjából lehetnek egyjelentésűek (alakváltozat, például fel ~ föl, csoda ~ csuda), hasonló jelentésűek (jelentésmegoszlás, például csekély ~ sekély), vagy különböző jelentésűek (jelentéselkülönülés, például időtlen ~ idétlen). Alakváltozatok esetén a két szó jelentése megegyezik; jelentésmegoszlás esetén különbözik, de rokon egymással; jelentéselkülönülés esetén különbözik, és egymással nem áll (közvetlenül belátható) jelentéstani kapcsolatban. (Ezek áttekintését l. az Alak-jelentés viszony oldalon.)

A szóalakhasadás a szóhasadás altípusa; ez a legújabb időkben is gyakori. A jelentésmegoszlás ilyenkor egyazon szó ragozott alakjánál figyelhető meg. Ezek között megkülönböztethetünk tőváltozatokon alapulókat (a hagyományosan megszilárdult tőalak és a szabályosan képzett alak is megjelenik más-más jelentésben), valamint a toldalékok hasadásán alapulókat (például kétféle többesszám-jel fordul elő). A szóalakhasadás példáit lásd lent.

A szóhasadás megkülönböztetendő a homonímiától, ugyanis olykor a homonim alakok is eltérő módon ragozódnak, például kara ~ karja. Az ilyen esetek azért nem tartoznak a szóhasadás körébe, mert nem egy alak hasadt ketté, hanem két, különböző eredetű alak esett egybe (a kar mint testrész ótörök eredetű, a kar mint kórus vagy testület pedig latin).

• csoda ~ csuda
• fel ~ föl
• kever ~ kavar
• setét ~ sötét
• szí ~ szív
• veres ~ vörös

• bozót ~ bozont
• csekély ~ sekély
• fÅ‘ ~ fej
• keserű ~ keserves
• lobog ~ lebeg
• magános ~ magányos (palatalizáció útján)
• makog ~ mekeg
• mell ~ mál
• nÅ‘ ~ nej
• ó ~ agg ~ avas
• ördög ~ ördöng(ös)
• merít ~ márt
• nevel ~ növel
• paskol ~ pacskol
• szaru ~ szarv
• talán ~ talány (palatalizáció útján)

• dobban ~ döbben
• család ~ cseléd
• forgatag ~ fergeteg/förgeteg
• helység (település) ~ helyiség (szoba)
• idÅ‘tlen ~ idétlen
• kamra ~ kamara
• só ~ sav
• teke ~ tÅ‘ke
• toboz ~ doboz
• vacok ~ vacak

• daruk (gépek) ~ darvak (madarak)
• fia (gyermeke) ~ fiúja (kedvese); (bárány) gyapja ~ (kereskedÅ‘) gyapjúja; (egy ember) anyja ~ (csavar) anyája
• vonalazó (aki vonalaz) ~ vonalzó (szerkesztéshez használatos eszköz)
• szÅ‘lÅ‘je ~ szÅ‘leje, mezeje ~ (mágneses/elektromos) mezÅ‘je
• gyorsak ~ gyorsok, objektívek ~ objektívok, vörösek ~ vörösök, kalaposak ~ kalaposok (az elÅ‘bbi melléknév, az utóbbi fÅ‘név többes száma; az eredeti melléknévi alakok nyíltabb hangzós többesszám-jelet kapnak, a fÅ‘nevesült alakok pedig zártabbat)
• üdítÅ‘k ~ üdítÅ‘ek (az elsÅ‘ fÅ‘nevesült, a második az eredeti melléknévi alak)
• tárgytalan ~ tárgyatlan, gondtalan ~ gondatlan, lélektelen ~ lelketlen

• Alak-jelentés viszony
• Homonímia
• Szóalkotás