Egyetemi tanulmányait 1973-ban, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán kezdte, ahol 1979-ben diplomázott. 1979 és 1983 között az Orvostovábbképző Intézetben sebész szakorvosi, majd 1986 és 1990 között érsebész szakorvosi képesítést szerzett. 1993 és 1998 között egészségügyi menedzseri tanulmányokat folytatott.
Orvosi pályafutása
1979-ben a Tatabányai Megyei Kórház sebészeti osztályán helyezkedett el, majd 1982 és 1985 között a budapesti Károlyi Kórház sebészeti osztályán dolgozott, mindkét helyen segédorvosként.
1985-től a fővárosi Balassa János Kórház hasonló osztályán sebész szakorvosként dolgozott. 1993-ban a kórház orvosigazgatójává, majd 1995-ben főigazgatójává nevezték ki. Kisebb kitérő után 1999 és 2005 között saját egészségüggyel foglalkozó gazdasági társaságát vezette és emellett a Terézvárosi Egészségügyi Szolgálat sebészeti osztályán vezette a szakrendelést főorvosi rangban. 2021-ben a Budapesti Kelen Kórházban orvos.[1]
Közéleti pályafutása
1996-ban került az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz (OEP), ekkor főosztályvezetői állást töltött be, mely tisztségét 1999-ig viselte. Eközben az akkori Népjóléti Minisztérium az egészségügyi rendszer átalakításával foglalkozó bizottságát vezette 1997 és 1998 között.
2005-ben tér vissza az OEP-hez, immáron főigazgató-helyettesként, de két évvel később lemondott pozíciójáról. Ekkor az alap- és járóbeteg szakellátás fejlesztésének miniszteri megbízottjává jelölték. 2007. október 29-étől újra az OEP-ben dolgozik, a pénztár főigazgatójává nevezték ki.[2]
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kisebbségi kormányának kialakításakor őt jelölte az SZDSZ-es Horváth Ágnes helyére új egészségügyi miniszternek. Esküjét 2008. május 5-én tette le. Első miniszteri döntései között kezdeményezte a sokat vitatott ún. „pénztártörvény” hatályon kívül helyezését, visszavonását.[3] A Bajnai-kormányban megtartotta egészségügyi miniszteri posztját.
