Székely Jenő (eredeti neve: Stern Jenő) (Győr, 1886. január 12.[3] – Budapest, 1946. június 2.) magyar sakkmester, sakkfeladványszerző, csapatban sakkfeladványfejtő világbajnok (1936), sakkszakíró, a Magyar Sakkszövetség főtitkára (1930–1939), a Magyar Sakkfeladvány Társaság alelnöke (1936-tól).
Élete és sakkpályafutása
12 testvér közül utolsó előttiként született.[4] Apja Stern Henrik kereskedő, anyja Schönberger Katalin. 1902-ben magyarosították a nevüket Székelyre.[5] Bencés gimnáziumot végzett, majd Budapesten hallgatott két évet a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán. Az első alapvizsga után ügyvédjelölt lett Győrben, újságcikkeket is írt,[4] s ezzel nyugodt életet biztosított magának. 1915-ben, I. világháborúban súlyosan megsebesült, elvesztette a fél lábát, fagyási sérüléseit a másik lába is megsínylette, és főhadnagyként, 75%-os rokkantsággal szerelték le. A 20-as években több évet élt Bécsben, azután haláláig Budapesten élt, nehéz körülmények között, mint közgazdasági szakíró biztosította megélhetését.[6]
A sakkal 6 éves korában ismerkedett meg, 15 éves korában már 5 táblán tudott egyszerre, vakon játszani.[6] Először az 1905-ös barmeni versenyen vett részt. A C-főtornán elért 2. helyezése után a győztesek csoportjának megnyerésével tette le a névjegyét. A B-főtorna azonban még erősnek bizonyult neki, nyolc játszmából mindössze 1 pontot szerzett.[4]
A nemzeti mesterversenyeken
1906-ban az első nemzeti mesterversenyen 4-5., az 1907-es második nemzeti mesterversenyen már holtversenyes második hely az eredménye[7] és ezért megkapta a mesteri címet. Ebben az időben ő volt a világ egyik legfiatalabb sakkmestere.[8] Az 1911-es első szövetségi mesterversenyen holtversenyben 3–5.,[9] ezután azonban már csak a középmezőnyt érte el: 1912-ben hetedik, 1913-ban hatodik. 1914-ben kitört a világháború, amelyben viszonylag korán, 1915-ben súlyosan megsérült, és hosszabb kihagyásra kényszerült. Bécsből történő visszatérése után 1927-ben a kecskeméti B-főtornán jelent meg 11 év után ismét a sakkéletben,[4][10] majd 1928-ban a nemzeti mesterverseny résztvevője, amelyen a 7–8. helyet szerezte meg. 1931-ben a tizenkettedik a 15 induló között, 1932-ben 10–11. a 18 résztvevős mezőnyben.[11] Utoljára 1933-ban indult el a magyar bajnokságnak is számító nemzetközi mesterversenyen, és a 14. helyen végzett.[5]
1936-ban a Budai Sakkozó Társaság háziversenyén a 2–4. helyet szerezte meg.[12]
Sakkfeladványszerző munkássága
Valamivel több, mint 30 feladványa ismert, az első feladványa a Pesti Hírlapban 16 éves korában jelent meg.[6] Több díjat is nyert, de még eredményesebb volt a sakkfeladványfejtés területén. Az 1930-as években rendszeresen rendezett nemzetközi sakkfeladványfejtő versenyeken a magyar csapat legmegbízhatóbb tagjaként több alkalommal is 100%-os eredményt ért el.[4] 1936-ban a feladványmegfejtési csapatversenyen Magyarország válogatottjának tagjaként világbajnoki címet szerzett.[13]
Sakkszervező
Az első világháború előtt Győrött, majd Szávay Zoltánnal Budapesten dolgozott együtt. A Budai Sakkozó Társaság egyik vezetője, majd Szávay halála után 1930-ban ő lett a Magyar Sakkszövetség főtitkára.[14][15] Az általa szorgalmazott sakk kerületek kialakítását követően 1932-ben a sakkszövetség központi főtitkárává választották.[16] Az 1935. évi közgyűlésen alelnök,[17] majd 1937-ben[18] és 1938-ban ismét főtitkár,[19] de politikai okok miatt 1939-ben le kellett mondania.[4][6]
Az 1936-ban alakult Magyar Sakkfeladványszerzők és Barátok Országos Egyesülete alelnökké választotta.[20] Az egyesület később a Magyar Sakkfeladvány Társaság nevet vette fel, és az 1942. évre alelnökké választotta.[21]
Megjelent művei
Amit minden sakkozónak tudnia kell, Kecskemét 1933. (Magyar Sakkvilág kötete)[22]
A Magyar Sakkszövetség dr. Sipőcz Jenő emlékversenye 1937. (Magyar Sakkvilág könyvtára IX. kötet, Kecskemét)[23]
