PROFILPELAJAR.COM

	Székely György
Született	1918. november 4.; Budapest
Elhunyt	2012. szeptember 20. (93 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Deák Rózsa (1944–1990)
Foglalkozása	színháztörténész; fordító; dramaturg;
Tisztsége	színigazgató (1947–1948, Pécsi Nemzeti Színház)
Iskolái	Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1940)
Kitüntetései	Magyarország Érdemes Művésze díj (1990)
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk színháztörténész szól. Hasonló címmel lásd még: Székely György (egyértelműsítő lap).

Székely György (Budapest, 1918. november 4. – Budapest, 2012. szeptember 20.^[3]) magyar színháztörténész, dramaturg, műfordító, színházigazgató, színházrendező, érdemes művész.

Életpályája

Édesapja Székely István (1881–1970)^[4] református lelkész, édesanyja Hlatky Ida énektanár volt. 1940-ben diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetem angol filológia szakán, majd 1941-ben angol-német szakos középiskolai tanár oklevelet szerzett. 1967-ben az irodalomtudományok kandidátusa lett, majd 1989-ben az irodalomtudományok doktora.

1941-1943 között a Nemzeti Színház lektor-dramaturgja volt. 1943-1945 és 1947-1948 között a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójaként dolgozott. 1945-1946 között a Magyar Színház, 1949-1952 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1952-1957 között a Fővárosi Operettszínház főrendezője volt. A Magyar Színházi Intézet alapító tagja, a Jelenkori Osztály osztályvezető tudományos főmunkatársa (1957–1980) és az intézet igazgatóhelyettese volt (1960–1980). A New York-i Állami Egyetemen a színháztudomány vendégprofesszora volt (1968–1969).^[5]^[6]^[7] 2012-ben hunyt el.^[8]^[9]

Családja

1944-től felesége Deák Rózsa, a Vígszínház rendezőasszisztense volt.^[5]

Főbb művei

Színházelmélet Angliában. 1882–1930. Egy. doktori értek. (A kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Angol Philológiai Intézetének Kiadványai. 21. Budapest, 1941)
Peer Gynt a színpadon. – A Nemzeti Színház vendégjátéka Németországban. (A Nemzeti Színház Évkönyve. 1941. Budapest, 1942)
Az angol bábjátszás története. Ill. Ország Lili és Vajda Júlia. (Bábszínpad. 24. Budapest, 1955)
A zenés darabok rendezésének néhány kérdése. (A Népművelési Intézet kiadványa. Budapest, 1956)
Bevezetés a színjátszás történetébe. Egyiptom, India, Kína. – Az európai dráma és színjátszás tizenöt évszázada. (A Népművelési Intézet kiadványa. Budapest, 1958)
A nyugat-európai dráma és színjátszás a XVIII–XX. századig. Hubay Miklóssal és Szántó Judittal. (Színjátszó akadémia. 11. Bp., 1959)
Az 1958–1959-es színházi évad néhány kérdéséről. (Társadalmi Szemle, 1959)
Magyar színházművészet. 1949–1959. Szerk. Staud Géza. A bevezetést írta Sz. Gy., a képeket vál. Pogány Károly. (A Színháztudományi Intézet kiadványa. Budapest, 1960)
Az európai dráma és színjátszás tizenöt évszázada. (A Népművelési Intézet kiadványa. Bp., 1960)
Barokk színház. – Az izmusok. (Színházi kalauz. Budapest, 1960; 4. bővített és átdolgozott kiad. 1981)
Hevesi Sándor: A drámaírás iskolája. A tanulmányokat vál., sajtó alá rend. Staud Géza. Szerk., a kísérő tanulmányt írta Sz. Gy. (Budapest, 1961)
Zenész színpad – vidám játék. (Színházi tanulmányok. 2. A Színháztudományi Intézet kiadványa. Budapest, 1961)
A színjátéktípusok kutatásának módszeréről. (Színházi tanulmányok. 6. A Színháztudományi Intézet kiadványa. Budapest, 1961)

Coriolanus. Szerepelemzés. (A Színháztudományi Intézet Évkönyve. Budapest, 1961)
Színjátéktípusok leírása és elemzése. (A Színháztudományi Intézet kiadványa. Budapest, 1963)
Tematikus tárgyszórendszer színházi szakkönyvtár számára. (A Színháztudományi Évkönyve. Budapest, 1963)
Színjátéktípusok dramaturgiája. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1965)
Nemzeti Színház. 1837–1964. Szerk. (Budapest, 1965)
XVI. századi színjátéktípusok és a shakespeare-i életmű. (Shakespeare-életmű. Budapest, 1965)
A Vígszínház 75 éve. Monográfia. (Budapest, 1971)
Angol színházművészet a XVI–XVII. században. Monográfia. (Budapest, 1972)
Bábuk – árnyak. A bábművészet története. Egy tankönyv. (Budapest, 1972)
A színház világtörténete. I–II. köt. Főszerk. Hont Ferenc Szerk. Staud Gézával. (Budapest, 1972; 2. bővített és átdolgozott kiad. 1985)
Die ungarische Dramatik. (Theaterarbeit in Ungarn. Szerk. is. Berlin, 1973)
Színjáték – dráma. (Minerva nagy képes enciklopédia. II. köt. Budapest, 1974)
Edward Gordon Craig. Kismonográfia. (Szemtől szemben. Budapest, 1975)
Az Állami Déryné Színház. 1951–1975. Szerk. Katona Ferenc, a bevezető tanulmányt írta Sz. Gy. (Budapest, 1975)
A Madách Színház. 1951–1976. Szerk. Alpár Ágnes, a képeket vál. Keleti Éva. A bevezető tanulmányt írta Sz. Gy. Ill. Szinte Gábor. (Budapest, 1976)
La théatre du peuple. (Nouvelles études hongroises, 1976)
Az előadó-művészetről. (Színház, 1976)
Színházesztétika. Egy. tankönyv. (Budapest, 1976; 2. kiad. 1984)
Ady és a színház művészete. (Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról. Szerk. Láng József. Budapest, 1977)

Színházi mi micsoda? Tanulmányok a színházművészet alapjairól. „A színháztörténész mondja” c. rádióműsorának szerkesztett változata. (Szkénetéka. Budapest, 1977)
A mai magyar dráma szolgálatában. (Palócföld, 1977)
A színjáték japán világa. (Színház, 1978)
„Dear Friend Hevesi!” (The Hungarian Theatre Today. Bp., 1983)
A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. (Budapest, 1984)
A magyar színészet nagy képeskönyve. Szerk., a tanulmányt írta Sz. Gy., az életrajzokat írta Cenner Mihály. A képeket vál. Szilágyi István. (Budapest, 1984; 2. kiad. 1985)
A „miliőszínpad” megtagadása. (Lukács György irodalomelmélete. A Pécsi Akadémiai Bizottság székházában, 1985. márc. 19-től 21-ig megtartott emlékülés előadásainak anyaga. Szerk. Nemes István. Az MTA PAB kiadványa. Pécs, 1985)
Vesztes harc a Nemzeti Színházért. Az 1863-as petíció. (Színháztudományi Szemle, 1985)
A színjáték világa. Egy művészeti ág társadalomtörténetének vázlata. Monográfia és doktori értek. is. (Budapest, 1986)
Paulay Ede, a Nemzeti Színház „drámai igazgatója”. (Színház, 1986)
A Nemzeti Színház 150 éve. Szerk. (Budapest, 1987)
Gondolatok a Nemzeti Színházról. (Színház, 1987)
Paulay Ede írásaiból. Szerk., a kísérő tanulmányt írta Sz. Gy. A szerepkatalógust összeáll. Enyedi Sándor, a képeket vál. Kincses Károly. (Színháztörténeti Könyvtár. 17. Budapest, 1988)
Staud Géza. (Irodalomtörténet, 1989)

A drámaírás viszontagságai. (Nagyvilág, 1989)
Magyar színháztörténet. I. köt. 1790–1873. Főszerk. Sz. Gy. Szerk. Kerényi Ferenc. (Budapest, 1990)
Nemzeti kesergő: Hevesi és Craig. – Államosítás: a színe és visszája. – Évforduló tanulságokkal: Csokonai Színház. (Színház, 1990)
Edward Gordon Craig és Hevesi Sándor levelezése. 1908–1933. Szerk., a leveleket ford. és a kísérő tanulmányt írta Sz. Gy. (Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa. Budapest, 1991)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Sz. Gy. (Budapest, 1994)
Magyar színpadművészet. – Pekáry István Csongor és Tünde tervei. (Magyar Iparművészet, 1994)
Az átmenet dramaturgiája. (Színháztudományi Szemle, 1996)
A Tragédia ősbemutatójának problémái. (Színháztudományi Szemle, 1997)
Szcenikai művészetünk történetének alapkérdései. (In honorem Bécsy Tamás 70. Tanulmányok Bécsy Tamás emlékére. Szerk. Hanus Erzsébet. Zalaegerszeg, 1998)
Lego-színház. Az előadás szerkesztett változata. (Új Holnap, 1998)
Doktor Faustus és Kasperl. (Világszínház, 1998)
Peer Gynt a színpadon. – 1811: „Leár” magyarul. (Theatron, 1999)
A Csongor és Tünde német előadásai. (Színház, 1994)
Magyar színháztörténet. II. köt. 1873–1920. Főszerk. Sz. Gy. Szerk. Gajdó Tamás. (Budapest, 2001)
A ‘Szentivánéji álom’. (Iskolakultúra, 2001)
Lángözön. Shakespeare kora és kortársai. (Budapest, 2003)
A Cigány a moszkvai Cigányszínházban. (Szövegkönyv 2005. Tanulmányok Kerényi Ferenc hatvanadik születésnapjára. Szerk. Szilágyi Márton és Völgyesi Orsolya. Bp., 2005)
Misztériumjátékok a Nemzeti Színházban. 1924–1943. (Irodalomtörténet, 2005)
Magyar színháztörténet. III. köt. 1920–1949. Főszerk. Bécsy Tamással. Szerk. Gajdó Tamás. (Budapest, 2005)
A Nyugat és színházművészetünk. (Criticai Lapok, 2008)
Mozaikok. Hét évtized színháztörténeti írásaiból. 1940–2006. (Színháztudományi Szemle. 39. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadványa. Bp., 2009)
Ilyennek látta, így írta meg… Vörösmarty Csongor és Tünde színpada. – Csongor úrfi vándorúton. – A rontás költészete. (Criticai Lapok, 2011)
Egy látványos, okos színjáték: A varázsfuvola. (Színház, 2011)
Méltatlan támadás Németh Antal ellen. (Színház, 2012)

Fordításai

Kleist, Heinrich: A póruljárt bíró. Vígjáték. Ford. Sz. Gy., népi színjátszó színpadra feldolgozta Pándi Lajos, a díszleteket és a jelmezeket tervezte Rimanóczy Yvonne. (Színjátszók Könyvtára. 8. Budapest, 1952)
Craig, Edward Gordon: Új színház felé. Ford., a bevezető tanulmányt írta. Sz. Gy. Szerk. Sz. Szántó Judit. 8 táblával. (A Színháztudományi Intézet kiadványa. Budapest, 1963)
Gammond, Peter: Opera. Képes enciklopédia. Ford. (Budapest, 1997).

Elismertségei

Az MTA Színház- és Filmtudományi Bizottságának elnöke (1990–1997), tagja (1997-től)
Az MTA Művelődéskutatási Bizottságának tagja (1976–1980)
A Magyar Színházművészeti Szövetség elnökségi tagja (1959–1979)
A Nemzetközi PEN Club tagja. A Fédération Internationale pour la Recherche Théatrale végrehajtó bizottságának tagja (1970–1976)

Díjai és kitüntetései

Szocialista Kultúráért Érdemérem (1955)
A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1977)
Bálint Lajos-vándorgyűrű (1981)
Április 4. Érdemérem (1985)
Érdemes Művész (1990)

Jegyzetek

↑ BnF-források (francia nyelven)
↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 22.)
↑ Rekord (hu-HU nyelven). PIM Névtér. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
↑ Székely István gyászjelentése (1970). (Hozzáférés: 2020. április 21.)
↑ ^a ^b Székely György. Névpont.hu. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
↑ szinhaziintezet.hu. oszmi.hu. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
↑ Székely György (angol nyelven). mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
↑ Színház, Nemzeti: Meghalt Székely György színháztörténész (magyar nyelven). Nemzeti Színház. [2020. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. január 3.)
↑ MTI: Meghalt Székely György színháztörténész (magyar nyelven). index.hu, 2012. szeptember 22. (Hozzáférés: 2020. január 3.)