Szurdokerdő

Hegyi juhar (Acer pseudoplatanus)
Magas kőris (Fraxinus excelsior)
Gímpáfrány (Asplenium scolopendrium)
Sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum)
Díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum)

A szurdokerdők a párás, nedves, hűvös völgyek mélyén, erősen kőzettörmelékes felszíneken alakultak ki. A meredek völgyoldalakat általában a törmeléklejtő-erdőkhöz hasonló fajok borítják, a völgyaljakban felhalmozódó avaron és szerves törmeléken nitrogénkedvelő növények telepednek meg. A hűvös mikroklíma miatt e társulások jó néhány havasi növényritkaságot és jégkorszaki maradványfajt őriznek.

Jellegzetes fajkészletük

Lombkoronaszintjük domináns fajai:

Cserjeszintjük fejletlen.

A vastag avarborításon megtelepülő gyepszintjükben főleg a bükkösökre jellemző, illetve nagy termetű, dudvás fajok jelennek meg. Jellemző fajok:

Az árnyas, sziklai páfrányok közül gyakori:

Jégkorszaki maradványfajok:

A Kárpát-medencében ismert típusai

Magyarországon gyakori hegyvidéki kőzeteinknek megfelelően három fő típusukat különböztetjük meg: a mészkövön, illetve az andeziten növő és az illír szurdokerdőket.

Mészkövön növő szurdokerdő (Phyllitidi-Aceretum)

Ez a változatos, gazdag fajösszetételű növénytársulás mindig mészkövön, sok bázist tartalmazó talajon nő – a Bükk-vidék, az Aggteleki-karszt, a Naszály, a Vértes és a Bakony szurdokainak jellemző erdőtársulása. Cserjeszintje sokszor teljesen hiányzik. Gyepszintjében sok az északi maradványfaj, mint például:

A völgytalpak tömegesen megjelenő, nitrogénkedvelő növényei:

A kidőlt fákat vastag mohaszőnyeg takarja.

Andeziten növő szurdokerdő (Parietario-Aceretum)

A szilikátos kőzeteken kialakuló szurdokerdő a Zempléni-hegység, a Mátra, a Börzsöny és a Visegrádi-hegység mély völgyeinek jellemző erdőtársulása. A mészkövön növő szurdokerdőktől elsősorban mohaszintje különbözik.

Illír szurdokerdő

Az illír szurdokerdők a Dél-Dunántúl szurdokvölgyiben nőnek (a Zalai-dombságtól a Mecsekig, alapkőzettől függetlenül).

Jellemző fajai:

Források