Ennek a szócikknek a címében vagy szövegében a kínai nevek nem a magyar nyelvű Wikipédia átírási irányelve szerint szerepelnek, és/vagy nincs feltüntetve a pinjin és a magyaros alak a {{kínai}}(?) sablon segítségével. Ezeket pótolni, illetve javítani kell.
II. Taj Cung fiaként született, és édesapja halála után jutott a trónra. Uralkodása alatt megszilárdította a konfucianizmust, és békét kötött az északi kitaj nomád törzsekkel, véget vetve a több évtizede zajló háborúskodásnak. A San-jüani szerződés értelmében a Szung-udvar kénytelen volt elismerni az északi területeket elvesztését.[1]
A császár égi kinyilatkoztatásokra hivatkozva új kultuszok bevezetését rendelte el, amelyek a korábban rivalizáló konfuciánus és buddhista tanok fúziójára vezettek. Ugyanakkor növelte a konfucianizmus befolyását, mert 1011-ben elrendelte, hogy minden körzeti központban szentélyeket emeljenek Konfuciusz tiszteletére. Ezek a reformok segítették a császár legitimációját.[1]
Csen Cung elméje az uralkodása végére gyakorlatilag elborult, így felesége gyakorolta a hatalmat. A császár 25 évnyi uralkodás után, 53 évesen halt meg. A trónon fia, I. Zsen Cung követte.[1]
Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
.svg)
