Szülei: Sztrókay István és Tóth Mária voltak. 1917-ben megnyerte a Mathematikai és Physikai Társulat Tanulóversenyét fizikából. 1922-ben diplomázott a budapesti Műegyetemen. 1922–1924 között a Siemens–Schuckert Művek berlini, majd 1924-től a bécsi Siemens Művek üzemének mérnöke volt. 1926–1964 között a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott; 1938-tól a gyár készülékszerkesztési, 1941-től az erőátviteli és vasútosztályának vezetőjeként. A II. világháború után megszervezte a gyár önálló, kizárólag villamos vontatási kérdésekkel foglalkozó vasútosztályát, melynek 1963-ig vezetője volt. 1964-től műszaki tanácsadóként szolgált.
Munkássága
Kandó Kálmán mellett részt vett a fázisváltós mozdonyok kapcsolóberendezéseinek megszerkesztésében. 1945 után a Kandó-féle fázisváltós mozdonyokból tovább fejlesztett fázis- és periódusváltós mozdonyok, majd a Ward-Leonard mozdonytípus szerkesztését és próbáit vezette. Kifejlesztette a dieselvillamos járművek korszerű szabályozását s ezzel lerakta hazai gyártásuk alapját. Utolsó éveiben a korszerű – ma már üzemben levő – Szilícium-egyenirányítós mozdonyok hazai gyártásának előkészítésével foglalkozott. Szakirodalmi és pedagógiai munkásságot is kifejtett.