Középiskoláit Désen kezdte és Kolozsváron, a Református Kollégiumban végezte (1928). 1929-től újságíró volt, többek között a szociáldemokrata Munkás, az Ellenzék (Ellenzék, Brassói Lapok, Erdélyi Szemle, Keleti Újság, Bácsmegyei Napló, Népújság, Nagyváradi Napló, Független Újság munkatársa. A dési Szamosmente főmunkatársa (1931–35); felelős szerkesztőként jegyezte a Szamosvölgyi Naplót (1934–38), a Figyelőt (1936–39) és a Szamos-vidéket (1942–1944. március).
A verselgető diákot Kosztolányi Dezső és Benamy Sándor biztatta. A kolozsvári Új Kelet 1934-ben írta: a szerző „…a fiatal magyar generáció egyik jeles lírikusa, akiben napjaink pesszimizmusa egybefonódik egy jobb jövő bizakodásával”. Két versét Mai fiatal magyar költők c. összeállításában a Korunk is közölte (1938/6, 1939/11), ekkoriban rendezte sajtó alá Barta SándorÚj Júdea c. regényét (Kolozsvár, 1938).
1944-ig összesen 12 kötete jelent meg, ebből kettő színpadi mű, egy novelláskötet.
1945-ben a Kolozsvárt indult Világosság munkatársa lett, amely legelső számában közölte Adjátok vissza már a fényt c. versét. Később kistisztviselő volt; az Igazság, Utunk, Ifjúmunkás, Előre, a budapestiÉlet és Irodalom, Művészet közölte írásait, Ady Endrezilahi éveire és csucsai tartózkodásaira vonatkozó ismeretlen adalékait (Igazság, 1956. augusztus 2., Élet és Irodalom 1959/2, Utunk, 1959/9).
Kötetei
Írások könyve (versek, prózai írások, Kolozsvár, 1930)
Sikolt a lélek (versek, Szamosújvár 1934)
Tárogató (versek, Szamosújvár, 1935)
Ember (új versek, Szamosújvár, 1936)
Férfiének (Dés, 1938)
Béke (versek, Dés, 1939)
Nem lesz nyár... / Villon s a várúr leánya. Két lírai kép (Dés, 1940)
Segíts, föld! (versek, Dés, 1941)
Hajnali csoda (novellák, Dés, 1942)
Őr (versek, Dés, 1943)
Üzenet (új versek, Kolozsvár, 1944)
Pergő idő (válogatott versek, 1934–67. Bukarest, 1968)
.svg){kind=small}
