A szintipop (synth pop, synthpop) pop és az elektronikus zene egyik ága, ahol a szintetizátor a domináns hangszer. A stílus a '70-es évek végétől a '80-as évek közepéig alakult ki és mind a mai napig létezik. A 21. században újra emelkedni látszik a népszerűsége.
Jellemzők
A szintipop zene sajátossága – amiről a nevét is kapta – a szintetizátor. Egy szintipop dal hangzásvilága általában a populáris zenéhez hasonlít.
Az 1970-es évek közepén lettek ismertek az elektronikus zene olyan nagyjai, mint Jean-Michel Jarre, Vangelis, Brian Eno és Tomita, akik nagy hatással voltak a New Age zenei stílus kialakulására. Az 1970-es évek végén egy kéttagú New York-i zenekar, a Suicide, éneket és billentyűsöket kombinált nyers, avantgard és gyakran ellentmondásos formában. Az olasz Giorgio Moroder producer is nagy befolyást gyakorolt az elektromos zene további fejlődésére, amikor számos szintipop előadó karrierjét egyengette.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Synthpop című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
