Szenti Ernő (Hódmezővásárhely^[1]/Kopáncs,^[2] 1939. február 15. – Kisújszállás, 2012. június 24.) magyar költő, grafikusművész, pedagógus.

Szülei: Szenti István (-1943)^[2] és Deák Jusztina volt. Általános iskoláit Felsőkopáncson és Alsókopáncson végezte el.^[2] 1957-1961 között a Szegedi Tanárképző Főiskola hallgatója volt. 1961-1999 között a kisújszállási Kossuth Lajos Általános Iskola és Móricz Zsigmond Gimnázium oktatója volt. 1967-1999 között magyar rajz szakfelügyelő volt. 1999-től a Magyar Írószövetség tagja volt.^[2]

Hatottak rá: Fecske Csaba, Vas István, Bertók László, Kukorelly Endre és Garaczi László irodalma.^[2]

1965-ben házasságot kötött Vatai Erzsébettel. Két gyermekük született: Ágnes (1967) és Ervin (1968).

• Léghajón a mélybe (versek, 1992)
• Mikor szó érint szót… (prózaversek, 1997)
• Édes önbosszantás (1998)
• Emlékköltöztetés (1999)
• Időmosás (2001)
• Kőben csöndbuborék (2003)
• A lemenő nap sütnivalója (2005)
• A körkérdés vége (2007)
• Nyikorgó árnyak (2009)
• Időtest (2012)

• Arany János Pedagógiai Díj (1999)
• Berek Barátja Emlékplakett (2006)
• Nagykunságért-díj (2009)^[3]

• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  

• Meghalt Szenti Ernő
• Kortárs magyar írók