Pilisborosjenőről már a XIV. és XV. századból is több forrás megemlíti, hogy plébániatemplommal rendelkezett, az azonban 1541 után, a közel másfél évszázados török hódoltság alatt elpusztult. Miután azonban 1686-ban kiűzték a környékről a törököket, új telepesek – elsősorban Németországból érkezett családok – népesítették be az egykori falu helyét, akik a régi templom romjaiból 1698-ban új templomot építettek, amely már akkor elnyerte a plébániai rangot.
A mai templom 1756-ban – a régi templom anyagának felhasználásával – épült fel, a birtokos klarisszák támogatásával; az istenházát a 14 segítő szent, kiváltképpen Szent Vid tiszteletére szentelték fel. A templom ma „műemlék jellegű” minősítéssel rendelkezik, törzsszáma 7189; azonos besorolású a plébániaház is, melynek műemléki törzsszáma 7190.
1946-ban az egyházközség katolikus népessége nagy mértékben lecsökkent, mivel a csaknem tisztán sváb és szín katolikus lakosság 80%-át kitelepítették, helyükre pedig az ország több településéről – elsősorban Szigetmonostorról és Mezőkövesdről vegyes vallású családokat telepítettek.
A templom környékének életébe új színt hozott az 1990-es évek elején, hogy a plébánia üres épületébe a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek költöztek be, 1990. július 1-jével. A rend tagjai számára a következő években új kolostor-rendház épült a faluban – ezt 1992-ben adták át –, de az egyházközség szolgálatában dolgozó nővérek továbbra is a plébánián laknak.
Az egyházközségben 1698-tól folyik anyakönyvezés; a templom búcsúnapja a június 15-ét követő vasárnap.
_3.jpg)
.jpg)
