Szent Tekla

Szent Tekla
Thekla modern kori ikonikus ábrázolása
Thekla modern kori ikonikus ábrázolása
szűz
Születése
30 körül
Ikonium
Halála
120 körül
Szeleukeia
Tisztelete
TisztelikRómai katolikus egyház,
Görögkatolikus egyház
Szentté avatásaaz ókortól kezdve szentként tisztelik
Ãœnnepnapjaszeptember 23.
(Római katolikus egyház)
szeptember 24.
(Görögkatolikus egyház)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Tekla témájú médiaállományokat.

Szent Tekla vagy Thekla (ógörögül: Θέκλα), (Ikonium [napjainkban Konya], 30 körül – Szeleukeia, 120 körül) szentként tisztelt, hitéért üldözést szenvedett korai keresztény szűz. Életéről elsősorban egy apokrif irat számol be.

Élete

Tekla tekintélyes és gazdag pogány szülők leányaként született a kis-ázsiai Likaonia tartomány Ikonium nevű városában Kr. u. 30 körül. Amikor Pál apostol 45-ben eljutott ide az evangéliumot hirdetni, Tekla kereszténnyé lett, és szüzességet fogadott egész életére. Elhatározásában nem tudták megingatni szüleinek és jegyesének kérései, rábeszélései[1] – de a bántalmazások sem, amelyek e miatt érték: vőlegénye a helyi hatóságnál panaszt tett, Tekla testvérei pedig elárulták Pál apostol tartózkodási helyét. Pált kiűzték a városból, Teklát máglyára vetették elégetni, de a tűz állítólag kialudt.[1][2]

Tekla ezután csatlakozott Pálhoz, és együtt mentek Antiokheiába. Itt a szüzet pogányok a vadállatok elé dobták, de azok – hasonlóan a lángokhoz – nem bántották. Tekla megszabadult, tovább segített Pálnak a térítésben.[2] Úgy tartják,[pontosabban?] hogy hosszú életet élt, és 90 éves korában hunyt el Szeleukeiában. Emléknapját a római katolikus egyház szeptember 23-án, a görögkatolikus egyház szeptember 24-én ünnepli.[1]

Tisztelete

Tekla tisztelete hamar elterjedt a keleti egyházban (Egyiptom, Bizánc), majd meghonosodott Itáliában (különösen Rómában); Lyon, és Tarragona városában is. A kultusz spanyol ihletésre a 18. században Bécsben, Prágában, és Münchenben is fölbukkant. Magyarországon útszéli szobra áll Teklának Nagycenken, a szobor lábánál két oroszlán hever. A történelmi Magyarország területén egyetlen temploma volt, Kiskomlóson (Torontál vármegye), amelyet 1807-ben építettek. (Ma a település Romániához tartozik.) Teklafaluban kápolnát, Dunabogdányban 1817-ben mellékoltárt szenteltek a szűz tiszteletére. Barokk Tekla-oltára van az Erzsébet-apácák pozsonyi templomának. Érdekesség, hogy Tekla nevéről kapta a nevét egy 18. századi kolozsvári társulat.[2]

Életrajza

Szent Tekla életérÅ‘l a Pál apostol és Thekla cselekedetei (latinul: Acta Pauli et Theclae) című apokrif irat számol be, amely magyar fordításban is létezik IN: Az apostolok csodálatos cselekedetei (szerk. Dörömbözi János, Adamik Tamás), Bp., Telosz, 1996, ISBN 963-8458-089, 230 p

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Pallas, i. h.
  2. ↑ a b c Katolikus lexikon, Tekla

Források

További információk

  • Szent Tekla életét a protestáns Szikszai György (1738–1803) 18. századi egyházi író is feldolgozta a korai keresztény vértanúkról szóló Mártírok Oszlopa című művében. (Szent Tekla IN: Szikszai György: Mártírok Oszlopa, Harmat Kiadó, Budapest, 1996, ISBN 963-7954-70-8, 87–92. oldal)
  • Karl Schlau: Die Acten des Paulus und der Thecla und die ältere Thecla-Legende: ein Beitrag zur christlichen Literaturgeschichte, Hinrichs, Leipzig 1877 Digitalisat (németül)
  • Richard Adelbert Lipsius: Die apokryphen Apostelgeschichten und Apostellegenden, 2. Band 1. Hälfte. Schwetzschke und Sohn, Braunschweig 1887 Digitalisat (németül)
  • Richard Adelbert Lipsius, Maximilian Bonnet: Acta apostolorum apokryphae Bd. 1, Hermann Mendelsohn, Leipzig 1891 Digitalisat (görögül/latinul)
  • Edgar Hennecke: Handbuch zu den neutestamentlichen Apokryphen in Verbindung mit Fachgelehrten, Tübingen 1904. Digitalisat (németül)
  • Carl Holzhey: Die Thekla-Akten. Ihre Verbreitung und Beurteilung in der Kirche (= Veröffentlichungen aus dem Kirchenhistorischen Seminar München. II. Reihe, Nummer 5). Verlag der J. J. Lentner'schen Buchhandlung, München 1905 (online, német fordítással).

Kapcsolódó cikkek a világhálón