PROFILPELAJAR.COM

	Szent Mangin Leó-Ignác
	vértanú
	Születése
	1857. július 30.; Verny, Franciaország
	Halála
	1900. július 20. (42 évesen); Csu-kia-hó, Kína
	Tisztelete
Egyháza	Római katolikus egyház
Tisztelik	Római katolikus egyház
Boldoggá avatása	1955. június 17., Róma; Boldoggá avatta: XII. Piusz pápa
Szentté avatása	2000. október 1., Róma; Szentté avatta: II. János Pál pápa
Ünnepnapja	július 11.

Szent Mangin Leó Ignác (Ignace Mangin, kínaiul: 任德芬) (Verny, 1857. július 30. – Csu-kia-hó, 1900. július 20.)^[1] szentté avatott jezsuita misszionárius Kínában, aki a bokszerlázadás során vesztette életét.

Élete

Ignace Mangin 1857. július 30-án született a Franciaországi Metz melletti Vernyben, egy tábornok fiaként. Metzben és Amiensben végzett bölcsészeti tanulmányokat, majd belépett a jezsuita rendbe. Filozófiai tanulmányait a Belgiumi Louvainban végezte el. Filozófiai-teológiai tanulmányainak befejezése után pappá szentelték, és beosztották a délkelet-cselyi misszióba, melyet az 1700-as évek óta a jezsuiták vezettek, olyan sikerrel, hogy 1900-ban már a környéken 50000 katolikus élt. Ignác 1882-ben érkezett Kínába, s a Csu-kia-hó község lelkipásztora lett.

A környék folyamatos lázongásai és támadásai ellenére ekkor még kínai katonák segítségével meg tudta menteni a pusztulástól az iskolát, a nyomdát, a kínai nővérek kolostorát és a szemináriumot. Mangin atya ezekről az eseményekről és az előzményekről részletes tudósítást írt a francia jezsuiták folyóiratának, az Études-nek. Ebben egyértelműen leírja, hogy a bokszerek azért támadják a missziót, mert véleményük szerint a meggyengült mandzsu dinasztiát támogatják. Szintén leírja, hogy céljuk az európaiak elűzése és a keresztények megölése.

A bokszerek céljai viszont a helyi hatóságoknak sem voltak egyértelműek, s felszólították a missziót, hogy tegyenek meg mindent a saját védelmük érdekében. Mangin Leó-Ignác ezért sáncokat építtetett, valamint igyekezett minél több élelmiszert összegyűjteni a fosztogatások és támadások miatt 3000 főre nőtt közössége részére. Lelkipásztori érdekekből még egy pappal a francia származású, szintén jezsuita 1872-től Kínában szolgáló Denn atyával bővült ekkor a misszió.

Mangin Leó-Ignác realistán látta sorsukat. 1900. június 10-én egyik utolsó levelében a misszió helyzetének áttekintése után befejezésül ezt írta az Études szerkesztőjének: "Ez minden, kedves Atya, amit jelenlegi helyzetünkről mondhatok Önnek, hogy kívánsága szerint új hírekkel szolgáljak. Amint látja, a helyzet nem rózsás, és emberileg tekintve bőven van félnivalónk. Minden reménytelenség ellenére remélünk az isteni Szív mérhetetlen irgalmában. Folytassa imáit értünk és keresztényeinkért!" 1900. július 28-án utolsó levele fivérének írt levele még többet mond: "Életemet áldozatul adom a lelkek üdvéért és egész családunk jólétéért. Ha majd értesülsz a halálomról, imádkozz értem, és köszönd meg Istennek, amiért arra méltatott, hogy kiválasztott a családunkból erre az áldozatra."

A bokszerek végső támadása 1900. július 14-én kezdődött, de ezt még sikerült elhárítani. Egy nappal később viszont - teljesen váratlanul - a kínai császári hadsereg 2.000 jól felfegyverzett katonája Pekingbe vonultában csatlakozott a támadókhoz. A folyamatos támadások felőrölték az ellenállást, s a misszió július 20-án reggel elesett. Akinek nem sikerült az előző éjszakán elmenekülnie, az a két pap köré gyűlt össze a templomban. A bokszerek a menekülés egyetlen útjaként a keresztény hit megtagadását fogadták el, tehát, ha valaki egy bizonyos, általuk meghatározott ajtón kiment az megmenekülhetett, de egyúttal kijelentette azt, hogy megvallja a keresztény hittől való elszakadását. Ezt a templomban tartózkodók megtagadták, mire a bokszerek a templomot, a benne tartózkodó mintegy 1300 emberrel felgyújtották. Aki kimenekült a lángok közül azt agyonlőtték.

Tisztelete

A kivégzett vértanúk tisztelete fennmaradt. Az 1955. április 17-én XII. Piusz pápa boldoggá avatott ötvenhat vértanút, amely csak egy kis csoport a 3.000 áldozatból, akiket a bokszerfelkelés követelt a tartományban. 2000. október 1-jén II. János Pál pápa avatta őt és társait szentté.

Kapcsolódó szócikkek

Források

↑ Léon-Ignace Mangin (francia nyelven). jesuits.global. (Hozzáférés: 2023. július 11.)

Vanyó László: Ókeresztény írók II. Bp., 1980
Testvéreink, a szentek: Válogatás Peter Manns Reformer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László. Kismarton: Prugg. 1977.
Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. kötet. Budapest: Ecclesia. 1968.
Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Budapest: Szent István Társulat. 1932. (I. köt. 1932. II. köt. 1933, III. köt. 1933, IV. köt. 1933); új kiadás egy kötetbe szerkesztve: Pantheon, Budapest, 1995, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 225 639 7, helyes ISBN 963-225-039-7