1930-ban házasodott össze a portugál Maria Helena Vieira da Silva festőnővel, 1956 után vették fel a francia állampolgárságot. A mindkettőjük munkáját bemutató, lisszaboni székhelyű múzeumot a Fundação Árpád Szenes - Vieira da Silva 1994 novemberében avatta fel.
Élete
1897-ben, pesti kispolgári családban született, Szenes (Schlesinger) Károly (1861–1916) magánhivatalnok és Heller Olga (1878–1939)[8] gyermekeként.[9] Apai nagyszülei Schlesinger Adolf és Scheinberger Júlia, anyai nagyszülei dr. Heller József és Lessner Johanna voltak. és A Vörösmarty utcai lakásban sok művész megfordult, itt ismerte meg többek között Bárdos Artúrt, Ignotust, Hatvany Lajost is. A Munkácsy Mihály utcai gimnáziumba járt, Füst Milán is tanította. Már ekkor is szenvedélyesen, sokat rajzolt. Az I. világháborúban katonáskodott, de nem került ki a frontra; hősi halottak sírjára festett portrékat, fotó után. Itt ismerte meg Bokros Birman Dezső szobrászt, aki a modern képzőművészet felé irányította. Beiratkozott Rippl-Rónai József szabadiskolájába, ahol Iványi-Grünwald Béla és Kernstok Károly volt rá nagy hatással.
1919-ben a Kecskeméti művésztelepen dolgozott festőtársaival. Mivel pénzt nem kaptak, mezőgazdasági munkákból kellett megélniük. Együtt festett itt többek között Derkovits Gyulával, Iványi-Grünwald Bélával, Kmetty Jánossal, Novotny Emil Róberttel, Pátzay Pállal. A nehéz fizikai munka megbetegítette, két barátjával együtt a budapesti Városmajor utca egy üzlethelyiségébe költözött. Ekkortájt ismerkedett meg Beöthy Istvánnal, akivel a buddhizmust és a keleti művészeteket tanulmányozták. Nem volt még kiforrott stílusa: 1922-ben absztrakt képekkel mutatkozik be fiatal művészek csoportos kiállításán az Ernst Múzeumban, de ugyanebben az évben készült más képei még a századfordulói magyar festészet hagyományait, mestereinek hatását tükrözik. Európai tanulmányútra indult; az első állomás 1924-ben Németország, ahol Kandinszkij és Klee munkáival ismerkedett meg, majd OlaszországbanGiotto és Piero della Francesca képeit tanulmányozta. Először 1924-ben érkezett Párizsba, akkor csak három hónapra, majd 1925 őszén újra kiutazott, de akkor már kint is maradt. A nagybátyjától kapott pénz elfogyott, ezután hónapokig nagy szegénységben, éjszakai mulatók, Ney László tanácsára a Montmartre kávéházainak vendégeiről készített karikatúrákból élt. Sok magyar élt ekkor Párizsban, anyja mellett Marton György, Kolozsvári Zsigmond, Peterdi Gábor is sokat segítettek Szenesnek művészileg. Közben már kiállításai is voltak, s miközben bohém életet élt, sok nőüggyel, azalatt a Grande Chaumière szabadiskolát is látogatta. Itt ismerkedett meg 1929-ben a portugál Maria Helena Vieira da Silvával. 1930-ban összeházasodtak, felesége magyar állampolgár lett, az is maradt 1956-ig.[10] A házasság után visszafogottabb életet élt.
1930-ban a pár a nagybányai művésztelepre látogatott.
Párizsban egy zsákutcában, a rue des Camelias-ban laktak és dolgoztak, ahol sok művész élt; Tihanyi Lajos barátjával, Kokoschkával, Varèsével is itt ismerkedtek meg, de meglátogatta őket Jacques Lipchitz is. Később áttették székhelyüket a boulevard Saint Jacques-ra, műtermük egy kartongyár fölött volt. Pártfogójuk és galériásuk, Jeanne Bucher révén kerültek közeli kapcsolatba Miróval, Max Ernsttel.[11]
A második világháború kitörésekor elhagyták Párizst, Jeanne Bucher-re hagyva műtermüket és képeiket. Néhány hónapot Lisszabonban töltöttek, ahol Szenesnek önálló kiállítása ia nyílt, majd 1940-ben Brazíliába távoztak. Rio de Janeiróban éltek egy ideig, majd a közeli Santa Terezában telepedtek le. A Rio környéki művészeti közeg kevésbé volt inspiráló a párizsinál; bár találkoztak Gerardo Murillóval (Dr. Atl) és néhány más festővel, inkább költőkkel, írókkal kerültek kapcsolatba ebben az időben. Természetközeli képeket festett, portrékat készített írókról, költőkről, könyveket illusztrált. Sylvestre néven festőiskolát alapított, dilettánsokat és fiatal brazil modernistákat tanított.
1947-ben tértek haza Párizsba. Visszaköltözésük után visszaszerezték a boulevard Saint Jacques-i műtermet, majd Szenes folytatta a tanítást. Ekkor kezdett dolgozni talán legjelentősebb sorozatának, a mértani és organikus formákból, repetitív motívumokból álló, változatos technikával (akvarell, gouache, olaj, pasztell, kréta) készült Bankettnek a darabjain. Közben Vieira da Silváról is festette a portrékat, összességében több százat készített. A francia állam 1949-ben vásárolt először festményeiből, amit később több állami vásárlás is követett. Az 1950-es évek közepétől kifejezésmódja letisztult; tájképein a vertikális és horizontális viszonya kap nagy jelentőséget, színskálája néhány halvány színre redukálódott. Ettől kezdve felesége, Vieira da Silva egyre elismertebbé vált, míg ő kissé háttérbe szorult.
1979-ben hét, 1942-1970 között készült alkotását a budapesti Szépművészeti Múzeumnak és a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak ajándékozta. Halála és a magyarországi rendszerváltás után emlékére Vieira da Silva 1990-ben létrehozta a kettejük nevét viselő, lisszaboni székhelyű, fiatal művészeket támogató alapítványt. A Praça das Amoreiras 58 alatti múzeumépület korábban selyemgyár volt.[12]
Művei
Grafikai munkái
Metszetek Pierre Guéguen: La chasse au faon rose (ed. Cahiers d'Art, 1938) c. könyvéhez
1936 – Atelier 17, Leicester Gallery, London – New painting from Europe, East River Gallery, New York
1938 – Párizsi magyar művészek, Tamás Galéria, Budapest – École de Paris, Galerie Jeanne Bucher, Párizs
1944 – Atelier 17, Modern Art Museum, New York
1948 – Francia, spanyol és magyar művészek, Nemzeti Szalon, Budapest
1948, 1953, 1960, 1961, 1966, 1967 – Salon de Mai, Párizs
1952 – Rythme et couleurs, Musée Cantonal, Lausanne – Les peintres d'aujourd'hui a Paris, Kunsthaus, Zürich
1953 – Biennale de Sao Paolo
1955 – Le movement dans l'art contemporain, Musée Cantonal, Lausanne
1957 – Francia művészet, Zágráb – Belgrád
1959 – Manet-tól napjainkig, Varsó – Hommage à Monet, Galerie Art vivant, Párizs – 80 Maler der École de Paris, 1900-1959 – Bécs – Linz
1959, 1960 – Documenta II. és III., Kassel
1960 – Hommage à Jeanne Bucher, Galerie Jeanne Bucher – La peinture française d'aujourd'hui, Museum of Tel-Aviv – M. Bezalel, Jeruzsálem
1961 – Stedelijk M., Amszterdam
1962 – „Francuski Rysunki XVII-XX S”, Varsó
1962, 1968 – Salon des Réalités Nouvelles, Párizs
1963 – Contemporary French Painting, National Gallery, Salisbury
1966 – Dix ans d'art vivant 1945-1955, Fondation Maeght, St. Paul de Vence (FR)
1967 – Dix ans d'art vivant 1955-1965, Fondation Maeght, St. Paul de Vence (FR) – Galerie Jacob, Párizs – Les quatre éléments, Galerie Cimaise, Párizs
1968 – Painting in France 1900-1967 (vándorkiállítás), Washington, New York, Chicago, San Francisco, Montreal – L'usage de la peinture [Bryennel, Zack-kal], Galerie La Roue, Párizs
1969 – Hommage à René Char, Musée de Céret
1970 – Párizsi magyarok, Galerie Zunini, Párizs – 20. századi magyar származású művészek külföldön, Műcsarnok, Budapest
1971 – Hommage à Christian et Yvonne Zervos, Grand Palais, Párizs
1979 – Tavaszi Tárlat, Magyar Ház, Párizs – Présence Paris-Budapest, Orangerie des Jardins du Luxembourg
1982 – Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok.
2011 – Dialogue II, Galerie Jeanne Bucher, Marais Space, Párizs
2013 – Matter and Memory, Galerie Jeanne Bucher, Marais Space — St Germain Space, Párizs
2013 – Quinte-Essence, Galerie Jeanne Bucher, Marais Space — St Germain Space, Párizs
2016 – About Painting, Galerie Jeanne Bucher, Marais Space — St Germain Space, Párizs
