1831-ben Budán szerepelt, 1836–1843 között Győrött lépett színpadra. Több kisebb dunántúli vándortársultnak is tagja volt. 1843-ban a pozsonyi országgyűlési társulatában játszott. Karakterszerepekben láthatta a közönség. 1848 elején Makón szerepelt, Mátray Istvánnál, ekkor Károly fiával együtt honvédnak álltak. A makói zászlóaljjal Szegedre mentek, ahol káplárként a Szökött katonában lépett fel utoljára a nótárius szerepében. Tiszaföldvárnál ágyúgolyó ejtett rajta sebet, földre rogyott, bajtársai egy kas nélküli parasztszekéren vitték kórházba. Súlyos vérveszteség következtében azonban másnap délutánra elhunyt. Utolsó mondatai voltak: Szegény nőm s gyermekeim! Írjátok meg nekik halálomat!
Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].