A szalukapa ősi famegmunkáló eszköz, ahol a szerszám éle merőleges a nyélre. Fajtái az íves felületek kialakítására (vájásra) specializálódott egyszeresen ívelt szalu vagy szalukapa, a két síkban ívelt élű teknővájó kapacs vagy kapacska.
Az asztalosok, ácsok és bodnárok eszköze, bár a modern munkagépek miatt jelentősége erősen csökkent.
Létezik kisebb egykezes és nagyobb kétkezes változata is a balta és fejsze kialakításához hasonlóan.
A szó eredete
A szótő az elavult szal ige , mely magasabb hanggal: szel (vág, szeletel) ejtve közismert szavunk. Innen képzett a "szaló" szalu, ami egyenértékű a szelő szóval. Hasonlóan képezett szavak a fúr, vés gyökökből származott furó, véső. A kapa szó azt egyértelműsíti, hogy nem a tevékenység, hanem a szerszám főnévi jelentése.
Fajtái, használata
-
XIX. századi szalukapa és balta típusok
-
Micronéziai férfi
Tobi szigeten,
Palauban, evezőt készít
wa csónakjához
-
Egyiptomi csónaképítő ábrázolás, ahol a főalak szalukapával dolgozik.
-
Szalukapák, Marshall és Yap szigetekről - Csendes-óceáni kollekció - Peabody Múzeum, Harvard Egyetem
-
Japán szalukapa, görbe nyéllel.
-
Rye hajógyári munkás szalukapát használ egy halászhajó építésénél, Rye,
Sussex, England, UK, 1944 D22783
Források
